A táj aranyruhát ölt,
szellő szövi szelíd dalát,
levelek közt halk zene,
hallgatom az ősz búcsúját.

A szél messze sodorja
a megmaradt emlékeket,
az álmokat csillagok őrzik,
mint doboz a fényképeket.

Fák alatt a nyár eloson,
ködöt terít a hűvös hajnal,
sarkunkban már itt a tél,
hideggel és kemény faggyal.

Gyertyafényben ül a lélek,
megpihen a hosszú télre,
halkan lépdel újra vágyunk,
tűnő idő szárnyán ülve.

A hó majd megint betakar,
tiszta fátyla mindent megóv,
s jégből szőtt palástja alatt,
megtartja a szép kézfogót.

TM