Csend érkezik a reggeli fényben,
párás ablakon kúszik át a nap,
megpihen egy pillanatra minden,
s a rohanó idő most lassabban halad.

A szív ilyenkor halkabban dobban,
mintha hallgatná a világ szavát,
az ébredő nap arany porában
megszelídül minden tegnapi vád.

A fény végigsimít a tájon,
lágy ígéretekből szövi a jelent,
benned is új terek nyílnak,
béke lobban, s a lélek elpihen.

A reggel néma és elmélyült,
mint tó tükrén a fodrozás,
és mire a nap sugarat bont,
a lelkekben ébred a mosolygás.

Egy hang, egy tiszta rezgés
átölel, akár egy puha lény,
a tegnap gondja messzire száll,
nem marad más, csak a derű és a fény.

A szél is óvatosan lépked,
ne zavarja az álmodó világot,
és benned is helyet talál végre
az a csend, ami oly áldott.

TM