Gyertyaláng az ablakban,
hó ír mesét az utcán,
a világ egy pillanatra
csendesebb és tisztább.

A szívekben béke ébred,
szó nélküli jókívánság,
egy mosoly, egy kézszorítás,
többet ér sok ajándéknál.

Az idő megáll ma este,
csillag fénylik az égen,
s mind együtt vagyunk
az otthoni melegségben.

Emlékeink leülnek közénk,
szeretteink most itt élnek,
fényüket tovább hordozzuk,
gyertyáink értük is égnek.

Amikor az utolsó is leég,
nem sűrű sötétség marad,
hanem mit egymásnak adtunk,
mi a szívünkből fakad.

Ne csak egy nap legyen,
igaz szeretetet találjunk,
akkor igazi az ünnep,
akkor igazi a karácsony.

Ha elmúlik majd csendben,
a január fagyosan kopogtat,
maradjon meg ez a melegség,
mit most szívünk dobogtat.

Legyen ez az este ígéret,
hogy figyelünk, hogy maradunk,
hogy a szeretet nem ünnepi dísz,
hanem tegnapunk, és holnapunk.

Áldott Karácsonyt mindenkinek,
nem hangosan, nem szertelen,
csak úgy, ahogy a hó hull,
tisztán, igazán, csendesen.

A fa alatt ne csak csomag legyen,
hanem a kimondott szó,
a megbocsájtás, az új kezdet,
hogy mind itt vagyunk, az olyan jó!

TM