Lágyan érkezik az ég alól,
titkot súg a fáradt tájnak,
megáll a zaj, a világ elhallgat,
s a csend puha takarót talál magának.

Fák csupasz karján kristály ül,
sebeik fehérré válnak,
az első hó ígéret és béke,
hogy csodaszéppé teszi a tájat.

Az utcai fények hunyorognak,
léptek rajzolnak múló csodát,
de mind csak egy pillanatig él,
az idő gyorsabban lép tovább.

És ha reggelre majd elolvad,
nyoma még bennünk marad,
nem is hó volt, ami megérkezett,
hanem egy szépséges pillanat.

Bár az első hó nem tart örökké,
de tudta, meg kell pihennie,
érkezik fehéren, tisztán,
és szürkén kell továbbmennie.

TM