Májusi illat borítja a tájat,
Boldogan megújul az illatárban.
Trilláznak vígan az égi madarak,
Élvezik a fényt hozó napsugarat.

Ha túl nagy a zaj, elfáradtál estére,
szörnyen zúg a fejed egy méhkas elérte,
menj ki a vízpartra, ülj egy üres padra,
nézd a naplementét mily nyugodt sugara.

Simogatja még a tengert és a padot,
fáradt arcodra ad  fénysugár kalapot,
hallgasd a vízfodrok csendes csobbanását,
s eltűnnek fejedből lassan a nagy lármák.

Ovis kis gyerekek,
csöndben nagy titokban,
sok tojást festettek,
ajándék közt ott van.

Büszke rájuk apu,
mindkettőt öleli,
puszit ad az anyu,
szíve örömteli.

Húsvéti nyuszika,
kosár tojást  festett,
Bokorba simítva,
óvatosan rejtett.

Itt a tavasz megjött végre,
mindannyiunk örömére.
milliónyi virág nyílik,
életerő benne izzik.

Szemünket el kápráztatja,
lila színek gömbalakja
fölötte lehajló ággal,
aranyeső méltóságban.

Hintáztatja virágzatát,
napfénysugár most hatja át.
oda vonzza dongót lepkét,
darazsat és sok méhecskét.

Mesés tájon álom látvány,
Meredek hegy oldalánál,
Köd fátyolos völgynek mélye,
Túl már sejtelmesen kékes.
 
De a rejtelmes homályból,
Átsugárzik bűvös mámor.
Nem száll az rá semmi másra,
Szarvasbika agancsára.
 
Átlényegül erős teste,
Kékké válik lehelete.
Nem látja merre a párja,
Nagyokat bőg visszavárja.

A téli tájon fut a legvadabb ló,
Őrülten nyerít, vágtat ha hull a hó.
Lasszóval hiába kergeted loholsz,
Ha szemben jönnél téged is elsodor.

Alig látsz tőle hófelhők nyargalják,
Mindenhez a havat oda  tapasztják.
Az égi háborúnak ez  törvénye,
A környéknek megváltozik a.képe.

A mai ember nyitott elméjében,
Sok  információ. könnyen elférhet.
Rádió, televízió, internet,
Hozza a sok jó-rossz vegyes híreket.

Jelentőségük bennünk lecsapódnak,
Rájövünk, hogy sokszor ellentmondóak.
Lehet az egy kutatási eredmény,
Vagy életünkről alkotott vélemény.

V-an bolygó bőven  az űrben,
Í-lyen mint a földünk nincsen.
Z-öldel a sok növényzettől,
A-mikor a tavasz eljön.
M-esés gazdag állatvilág.
I-de-oda mozgó világ.
N-agyon élő szép helye ez.
D-olgos békés embereknek.
E-lég sok az élet titka,
N-agy részt víz ennek alapja.
Ü-gyes okos ember tudja
N-ap, levegő is életünk

Holdvilág a csendes éjben,
Vízben csillog ezüst fénnyel.
Elvarázsolja a tájat,
A vízparti kősziklákat.
Víztől sima fehér színnel,
álomszépek a holdfényben.

2022.03.29.

Szívem lelkem énekeli,
szerelmesnek de jó lenni,
gyere velem kicsi Lujza,
üljünk fel a gyorsvasútra.

Oly  fényes lesz a mi utunk,
mint a sínpár amin futunk,
utazunk a zöld erdőbe,
onnan meg a végtelenbe.

Gyere kedves ülj ölembe,
halld mit súgok a füledbe,
elbűvöltél a mindenit,
úgy szeretlek mint még senkit.

Harangoznak délre ebéd idejére,
Édesapa anya osztja az ebédet.
Mosoly ül az arcokon, mindenki vidám,
Neki szánt falatért nyújtja kezét kislány

A nagylány már segít, hozza a süteményt,
Öcsi nyugodtan vár jut neki is elég.
Régi életkép tán Petőfi korából,
Mikor szobában éltek egyes jószágok.

Drága édesanyám mindig azt mondta,
Ahányszor éjjel meglátta a holdat,
Bűvös érzést keltve hívta magához,
Gyertyával ment boltíves ablakához.
 
Kinyitotta és ámulva azt nézte,
Amint huncutul kacsingat feléje.
Nem volt holdkóros de mégis vonzotta,
Mert szeretett álmait felfokozta.
 
Lent meglátta a tenger csendes vizét,

Az emberiség nem tanul a múltból,
Végleg lemondani a háborúról.
Pedig kik két világháborút éltek,
A népnek békés életet ígértek.

Nem volt elég a háborút átélni,
Az országot fel kellett építeni.
A népnek fejlődést biztosítani,
Ehhez új nemzedéket tanítani.