Mámorító percnek élve
önfeledten lelassulunk,
egymás testét átölelve
már csókolózva táncolunk.

A szeretet áramlása
telíti meg a testünket,
lábainknak táncmozgása
csak kísérője szívünknek.

A zene gyors váltására
már szétrebbenve perdülünk,
testbeszédünk váltásával
örök szerelmet esküszünk.

Pici fények sokasága
égboltként fedi be a bárt,
fényüknek a csillogása
jelzi, lesz boldog folytatás!

Mert szeretni egymást oly jó,
érzésünk nem csak álom már,
táncunk ma nem az utolsó,
ez a hely nem végállomás.

Egymásnak, egymásért élve
soha nem érhet csalódás,
mindennapos együttlétben
már nem érdekel senki más.