Messze már a régi emlék,
Mégis hozza minden percét.
Mikor jó apám és anyám.
Folyosón állva vártak rám.

Írtam majd vonatra ülök,
Ők várták a vonat füttyöt.
Szobában már megterítve,
Tyúkhúsleves arany színnel.

Ízével a rántott far-hát,
Illatával a kelt kalács.
Benne van a szívük lelkük,
Vágy, hogy egymást megöleljük.

Felcsillan a szemem jó a kedvem, 
kék virágot festek, különlegest,
szárnyal  az ihletet adó lelkem,
ábrándozik a virágos kertben.

Öt unokám virágok közt táncol,
Dani, Csabi, lelkemben a mámor,
Petra, Hanna Alizka a lányok,
a szép jövőt mind az ötben látom.

Hegy tetején sötét erdő,
fehérbe öltözik,
mikor a csipkés hófelhő,
hozzá le költözik.

Pelyhek halkan szállingóznak,
mintha szárnyuk lenne,
erre-arra himbálózva,
hullnak le lebegve.

Fenyves alatt az út lejtős,
gyerekek szánkóznak.
nagyobb élmény nincsen ettől,
jól meg kapaszkodnak.

De jó volt míg gyerek voltam,
a szüleim ölén.
szeretetet birtokoltam,
gyereklét örömét.

Felnőtt élet iskolája,
tanít az életben,
gyakran megbotlik a lábam.
míg célhoz érhetek.

De kemény a csizmám sarka,
Küzdök kitartással,
amit szereztem magamnak,
osztom a családdal.

Eltűnnek a régi élet tanyái,
Az új korszak hagyja  üresen állni.
Kihaltak helyén az enyészet maradt,
Utód a modern új világba szakadt.

Egy csendes őszi napon ki erre jár,
Meszelt, még  takaros lakóhelyet lát.
A kút vízzel telt rocskája arra vár,
Megkóstolja vizét a szomjas madár.

Ha velem vagy olyan szép az életem.
Szívből szeretsz, boldogság az énnekem.
Együtt vagyunk és csak mindig egymásnak.
Szívvirágunk nekünk nyílik nem  másnak.

Amit adsz az önzetlen  szereteted,
Viszont kapod, ajándéknak  nevezed.
Melletted van a földi mennyországom.
Valóság lett, titokban ez  volt álmom.

Tomi az én becses nevem,
Az óvodámat szeretem.
Itt leltem én sok barátra,
Farsangot már alig vártam.

Felöltözve maskarában,
Álarcban maci bundában.
Mint a maci úgy brummogok,
Felismerték hogy  én vagyok..

Sétált  egy csinos cicalány,
Szemébe nézett mindahány.
A mosolygó kéklő szemét,
Katit hamar felismerték.

Egy hajlott hátú öregasszony lettem,
Egy évtizeddel mögöttem a hetven.
Öreg falépcsőn felfelé totyogok,
Korhadó korlátjába kapaszkodok.

Régóta élek itt a domboldalon,
Könnyedén futottam fel fiatalon.
A lépcső deszkái lassan szétcsúsznak,
Kőkerítés vakolata rám hullhat.

Érzéketlen ember nem tud szeretni,
Ezt csak érző szívvel lehet átélni.
Mikor ölel a természet szépsége,
Család önzetlen szeretet érzése.

Csodás természet és a boldog család,
Adja életünk igazi tartalmát.
Mikor sorscsapás ér a földre esünk,
A kezüket nyújtják jer felemelünk

Két szerelmes fiatalnak
arca csupa derű,
ábrándozó kiskamasznak
az élet egyszerű.

Játékos kedvvel sétálnak
szökőkúthoz érnek,
örülnek a csobogásnak
és a napsütésnek.

Labirintus van mögötte
szimmetria csodás
a kavicsszőnyeg közötte,
lesz itt barangolás..

Nagy buli volt a Szilveszter,
Nagykörúton a sok ember.
Az úttesten sétálgatott,
Tömegesen szórakozott.

Együtt volt a sok jó barát,
Vagy éppen egy egész család.
Fiatal apa nyakában,
Ült büszkén a kisleánya.

Egyik kezében trombita,
Fújta-fújta amíg birta.
Nagyobb fiú és az anya,
Fejükön a bohóc sapka.