Aludni készül a nap a tó felett,
Megállítja a fekete felhőket.
Mindent sárga aranyszínbe öltöztet,
De ő már fehér aranyban díszeleg.
Hídja is fehér, átszeli a tavat,
Azon átsuhanva egy szellőgyerek,
Elé áll, fest belőle gyermekfejet,
Két szeme barna, mosolyog az arca.
Szempillái nagyok, haja fürtökben,
Nem látta magát soha ilyen szépnek.
Barackot nyomott a szellő fejére,
Mikor látta magát a víztükörben.
Nagy fekete felhő, hívta a szellőt,
Festett rá vízilófejet, szemeket.
Nagy szájat, fogat, lehajló füleket,
Tetszett magának és nem hozott esőt.
Ilyen a természet mesevilága,
Az idő most múlni elfeledkezett.
Alkonyat boldogan beleegyezett.
"A partok égtek rőt szakállú lángban. "
2022. november 10.
Idézet: József Attila: A gyerekszemű élet-tavon.