Árnyas erdő a nagy csendben,
Sejtelmes nyugalmat áraszt.
Csak madarak csicseregnek,
Felelnek vigan egymásnak.

Tisztás szélén  szelíd őzek,
Anya és a kis gidája.
Illenének mesehősnek,
Oly kecsesen büszkén állnak.

Friss fű illata csábító,
Éhes kicsi legelészik.
Virágillat  mámorító,
Mama már a tájat nézi.

A falusi kertek alatt,
szikrát szóró napsugarak.
Lassan házak mögé bújnak,
az árnyékok fátylat húznak.

Virágzó fákat még érint,
illatos mámorban fénylik.
Mint menyasszonyt simogatja,
melegével elringatja.

Házak felett a kémények,
büszkén állnak és kemények.
Ők még a napban strázsálnak.
onnan messzire ellátnak.

Felkelt a nap újabb remény,
Sugarával villan felém.
Virágzó fák ága között,
Szívembe is beköltözött.

Ereimben lángja lobban,
Ettől érzem magam jobban. 
Fénysugarak tovább jönnek,
Izmaim is feltöltődnek.

Minden amit elterveztem.
Új erővel végezhetem.
Teremtőmnek hálát adok,
Megköszönök minden napot.

Ráró ló kikötve
zab az eledele
ilyen nagy esőben
szárnyra kél a rege.

A jókedvű betyár
mulat a kocsmában
szól a dal mert már
teli tarisznyája.

Feje fölött forog
fanyelú fokosa
öklére nem gondol
most a táncát ropja.

Fehér ing és szoknya
fergeteges, forog
és lobban a gyertya
sarkantyúja kopog.

A kertek fái rózsaszín színpompa,
Fürdeti a lágyan langyos napocska.
Ontja sugarát a fényével éltet,
A ház népe virágillatra ébred.

Ablakhoz hajlik a barackfa ága,
Tükrében nézi mily szép a ruhája.
Röpülnek is a zümmögő méhecskék,
Virágport kapnak az éhes kis bibék.

Törött szárnyú angyal lettem,
Elvette tőlem a kaszás,
Kit én eddig védelmeztem,
Mit ér az életem ma már.

Kellék nélkül egy nő vagyok,
Fájdalom gyötri a szívem.
Mert már csak arra gondolok,
Hogy velünk ezután mi lesz.

Az erdőszéle illatár,
Rajta ül meleg napsugár.
Lila szirmok delej alatt,
Illatfátyol tőlük fakad.

Sűrű erdő kőrbe ölel,
Lombjaival üdén zöldell.
Leveleket ringat a nap,
Sugara ér földet avart.

Simogatja lánynak arcát,
Cirógatja zöld kalapját.
Hosszú haját szél kócolja.
Suhog a bő hosszú szoknya.

Azt mondja a néphagyomány,
Kútról való locsolkodás,
Régi magyar népi szokás,
Lányt védi, ne érje rontás.

Varázsol termékenységet.
Ha feltűnnek a legények,
Lány a házukból kiléphet,
Vödörrel öntik keblére.

Egyik-másik makacskodik,
Kettőnek kell odahozni.
Nem ússza meg, sikoltozik,
Mikor vízzel nyakon öntik.

Itt a tavasz pillanata.
Melegít a napsugara,
Elolvadt már a hóbucka,
Árnyékot vet a kopasz fa.

Rajta még itt ott falevél,
Talán még zöld ruhát remél.
Parti sétány kemény földje.
Frissen festve kissé zöldell.

Itt-ott még avar takarja,
Félálomban még szunnyadva.
Rajta egy őz sétál, megáll,
Figyel, valaki erre jár.

Méreg rág, rég emészt,
gyógyítás el sem ér.
A tenger bús, fázik,
tükörré nem válik.
A felhők feketék,
tág térben szürkeség.
Vészjósló madarak,
szabadon szárnyalnak.
Hangjuk csak vijjogás,
nem jön már vitorlás.
ne siess haza még,
óriás a veszély.
Ha majd tisztul a lég,
kékké válik az ég.

Hegyvonulat tág nagy tere,
Határol nagy területet.
Völgyében él az anyukám,
Ha jövök mindig kaput tár.
 
Ölelgettem meg sosem ró
Itt vagyok veled úgy-e jó?
Gyógyulás számomra fiam,
Örülök hogy újra itt vagy.
 
Amit szeret mindent hoztam,
Hűtőszekrényt megrakodtam.
Addig sütött hurkát kolbászt,

Figyeljetek csak gyerekek,
Ugráljunk mint a verebek.
Kézzel lábbal mint a békák,
Brekegjetek nem kell némán.

Most az ugróiskolában,
mint a gólya csak egy lábbal.
majd két lábunk összetesszük,
és nagy terpeszben érkezzünk.

Ütem ad jó lendületet,
Fogjunk ugrálókötelet.
Trambulinon szárnyalhatunk,
Le-fel nagyot ugorhatunk.

Csodás kék a földnek ege,
Békét ural minden perce.
Árpa érik zöld határban,
Muskátli ház ablakában.
 
Benn a házban képre nézek,
Dani bácsi, Ani néne.
Középen a nagy asztalnál,
Pucol krumplit, vöröshagymát.
 
Kemény a kezének ökle,
Bicska forog kőrbe-kőrbe.
Oldani nem kell a napot,
Rádióból szólnak dalok.

Ahogyan lelkemben mámor,
Apai hegedű rezgés,
Ugyanaz a mostohámtól,
A szép citera hang pengés.
 
Téli estéken vigadtunk,
Bátran egymással táncoltunk.
Felolvasását hallgattuk,
Ilyenkor oldottak voltunk.
 
Bezzeg mikor jött a tavasz,
Kezdődött a kinti munka.
Szigorú lett apánk hangja.
Nem lehetett senki lusta.

Édesanyám áldott lelke,
Apát is pótló munkával.
A sorsunkat egyengette,
Vágyott teljes boldogságra.
 
Özvegy férfi hat gyermekkel,
Kereste a biztonságot.
Anyukámmal emelt fejjel,
Kötöttek új házasságot.
 
Ott hagytuk a bús kesernyés,
Rezgő nyárfás otthonunkat.
Öleltük a sok testvérkés,
zengő-bongó jó sorsunkat.