Türkizkék az égbolt ege,
Eger ide jaj de messze.
Onnan jött a derék Dani,
Arája a bájos Andi.

Korán, mikor a nap épp kél,
Ráró kettőjük elé lép.
Rege is szól ma már róra,
Felpattannak e szép lóra.

Messze futnak sörény az ék,
Vadregényes csodás a kép.
Visszajönnek hol van egy köz,
Fürge a ló simul nem lök.

Az alföldi rónaságon,
tengernyi vadvirág.
Tarka színei közt látok,
trillázó pacsirtát.

Kimagasló fészkén állva,
csivitel ti-ti-tá.
Kacsingat a napsugárra,              
táncol a sok virág.

Hajladoznak álmodozva,
a méhekkel együtt.
Jó sokáig szórakoznak,
a boldogság velük.

Az én szívem új színt festett,
ecsetje rózsára esett.
Pirosan virít vázában,
előszobám ablakában.
 
Bársony szirmai selymesek,
talán sok titkot rejtenek.
Illata terjeng szobámban,
az én lelkem mámorában.
 
Illóolaja arcomon,
a rózsa fűzért morzsolom.
Locsolókanna rózsája,
levelét is vízzel áldja.
 

Szív és a víz oly érzékeny,
tükröz nemest igaz szépet.
Dunánál a fényt és árnyat,
a gyönyörű Országházat.

Víztükre az ablakokban,
fénynek tüze oda lobban.
Tornyoknak a karcsúsága,
sima vízben hosszan árnyal.

Gellérthegyi szobor, hidak,
szabadságnak utat nyitnak.
Kikötőben egy nagy hajó,
ez a látvány nekem való.

Csillaghullás éjszakáján,
Szerelmes lány a tóparton.
Álmodozik mohaágyán,
Számol sok hulló csillagot.

Szeret- nem szeret sorolja,
Kis kezével sok csókot dob.
Érzelmeit így fokozza,
Nem szeret mondja utolsó.

Ekkor bújik elő a Hold,
Távolban a hegy oldalán.
Neki is egy csókot adott,
Szeretlek mintha mondaná.

Ha tornaórát vezetek,
Buksi kutyám a partnerem.
Most épp a tornaszőnyegen,
Fekvőtámaszt ismételem.
 
Nyelve kilóg liheg nevet,
A szemembe néz mereven,
Így utánoz le engemet.
Vidám mókás e jelenet.
 
Ezután már hanyatt fekszem,
Derekamat emelgetem.
Gerincemet egyengetem.
Vissza játssza ezt is nekem?
 

Időkapuban a jelfény,
Valahol ott a mindenség.
Csillagpor út oda vezet,
Ki oda megy bátor lehet.

Nagy varázslat alá esik,
A jelenből elvihetik.
Rágondolunk a múltunkra,
Villanó fény máris húzza.

Látom kisgyerekként játszom,
Velem van minden barátom.
Hallom szól anyukám hangja,
Tárva vár ölelő karja.

Narancssárga nap korongja,
Hortobágyot beragyogja.
Pusztaságát kémlelgeti,
Nemes darut benne leli.

Fényével el varázsolja,
Ő a nyakát nyújtogatja.
Kinyitja a kecses szárnyát,
Napoztatja minden tollát.

Ikszben áll a hosszú lába,
Kedvesét e pózban várja.
Érkezik mert megígérte,
Gyönyörködhet reá nézve.

Kék az ég felhők foszlanak,
Itt van a nyár ragyog a nap.
Bokor levél benne fürdik,
A termése incselkedik.

Kertben sétál a kis Ottó,
Mikor izzik már a bogyó. 
Meg is szólal- de aranyos-
Megérinti érzi langyos.

Nagyi is jön már utána,
Szed belőle uzsonnára.
-Kis szőlő-kérdi a kicsi.
Válaszol nagyi - ribizli.-.

Árnyas erdő a nagy csendben,
Sejtelmes nyugalmat áraszt.
Csak madarak csicseregnek,
Felelnek vigan egymásnak.

Tisztás szélén  szelíd őzek,
Anya és a kis gidája.
Illenének mesehősnek,
Oly kecsesen büszkén állnak.

Friss fű illata csábító,
Éhes kicsi legelészik.
Virágillat  mámorító,
Mama már a tájat nézi.

A falusi kertek alatt,
szikrát szóró napsugarak.
Lassan házak mögé bújnak,
az árnyékok fátylat húznak.

Virágzó fákat még érint,
illatos mámorban fénylik.
Mint menyasszonyt simogatja,
melegével elringatja.

Házak felett a kémények,
büszkén állnak és kemények.
Ők még a napban strázsálnak.
onnan messzire ellátnak.

Felkelt a nap újabb remény,
Sugarával villan felém.
Virágzó fák ága között,
Szívembe is beköltözött.

Ereimben lángja lobban,
Ettől érzem magam jobban. 
Fénysugarak tovább jönnek,
Izmaim is feltöltődnek.

Minden amit elterveztem.
Új erővel végezhetem.
Teremtőmnek hálát adok,
Megköszönök minden napot.

Ráró ló kikötve
zab az eledele
ilyen nagy esőben
szárnyra kél a rege.

A jókedvű betyár
mulat a kocsmában
szól a dal mert már
teli tarisznyája.

Feje fölött forog
fanyelú fokosa
öklére nem gondol
most a táncát ropja.

Fehér ing és szoknya
fergeteges, forog
és lobban a gyertya
sarkantyúja kopog.

A kertek fái rózsaszín színpompa,
Fürdeti a lágyan langyos napocska.
Ontja sugarát a fényével éltet,
A ház népe virágillatra ébred.

Ablakhoz hajlik a barackfa ága,
Tükrében nézi mily szép a ruhája.
Röpülnek is a zümmögő méhecskék,
Virágport kapnak az éhes kis bibék.