Drága édesanyám mindig azt mondta,
Ahányszor éjjel meglátta a holdat,
Bűvös érzést keltve hívta magához,
Gyertyával ment boltíves ablakához.
 
Kinyitotta és ámulva azt nézte,
Amint huncutul kacsingat feléje.
Nem volt holdkóros de mégis vonzotta,
Mert szeretett álmait felfokozta.
 
Lent meglátta a tenger csendes vizét,
A hold tükörképe festette színét.
Ezüst fényével hullámzott, csillogott,
És onnan is egyre csak rá mosolygott.
 
Sirályok repültek fönt-lent körözve,
Ők is bekerültek vonzó bűvkörbe.
Fényben suhogva tárták a szárnyukat,
Vijjogva járták az esti táncukat.,
 
Később mikor az apámmal lett páros,
Ketten éltek legszebb szerelmi álmot.
A hold varázsát is együtt érezték,
Mikor jöttek a kacsingatós esték.
 
2022.03.07.