A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Magyar ember mindig pontos,
Tudja mikor mi a fontos.
Okos az ész, szorgos a kéz,
Őszi vetés mostanra kész.
Hamarosan kopog a tél,
Csendesedik, fárad a lét.
Meleg szoba levegője,
Pihenésnek éltetője.
Folyadék a kancsóban áll,
A polcnak könyvei vagy száz.
|
|
Rovatok: Vers Jelzőfény az életünkben,
Lapul csendben a lelkünkben.
Sorsunk útján irányt mutat,
Csak legyen meg a kapcsolat.
Az érzelmek vonulatán,
Hallgassuk a szívünk dalát,
Igaz őszinte jó tettek,
Mind a szívünkből erednek.
De a rossz is itt kap helyet,
|
|
Rovatok: Vers Favágáskor fűzfa rönkje,
Ott maradt még az erdőben.
Utólag már nem is bánta,
Lett is sok apró barátja.
Moha csillám úgy belepte,
Zöld bársonyba öltöztette.
És megvédte minden kártól,
A favágó baltájától.
A tövénél lent legalul,
Gombák nőttek kalapostul.
|
|
Rovatok: Vers Langyos őszi szél táncol át a téren,
Ágak levelét finoman letépve.
Lebegő táncuk oly ringó, andalgó,
Közéjük röppen több fehér pillangó.
Elvarázsol bennünket az őszanyó,
Napsugara meleg még simogató.
Egy üres pad lécei közt belopva,
Zebracsíkot fest a szürke betonra.
|
|
Rovatok: Vers Bújócska jó gyerek játék,
Felnőttek is imádják még.
Az egyik esős délután,
Beállt közénk az anyukánk.
A hunyó éppen én voltam,
Ki hová bújt kigondoltam.
Megtaláltam már mindenkit,
Hiányoltam még anyucit.
Többiek is segítettek,
Mint egy süni gömbölydeden.
|
|
Rovatok: Vers Oly csodás volt gyerekkorom, Papi ült a karosszéken. Egy kék tányér is díszelgett,
|
|
Rovatok: Vers Az ember oly érzéki lény, Ha bánatot hordoz szíve, Amikor a szív megpihen,
|
|
Rovatok: Vers Temetői kápolnának,
Egekig szól a harangja.
Itt van helye az imának,
Hogy sírhalmok lelke hallja.
Istennek e szent házában,
Zsoltárok bűvös éneke,
Érezteti, ideszállnak,
Az angyali seregletek.
Köztük a te szeretted is,
|
|
Rovatok: Vers Van valami titok bennünk,
Amellyel már úgy születünk.
|
|
Rovatok: Vers Rég összedőlt házfal sok rom,
Lenn a mélyben van a pokol.
Nem mer oda menni senki,
Ég felé mennybe jó menni.
Fény útján megy Elek, Lenke,
És Leó ki rokon vele.
Irányt mutat lelkük mélye,
Teremtőnk minden igéje.
Lásd a mai kor gonosza,
Sunyin az embert kifosztja.
|
|
Rovatok: Vers Tejes köcsög öblös barna,
Tejet altat benne Kata.
Fel is teszi kemencére,
Hő éri ott, tejfölt érlel.
Porszívózik nem lesz atka,
Rendet is rak, sok az akta.
Hervadozik egy virág tő,
A földje kopog szikár kő.
Azt locsolja föllazítja.
Nyerít a ló, vizet issza.
|
|
Rovatok: Vers A magas hegy oldalában,
Vadász ház áll egymagában.
Az erdei tisztás végén,
Szerpentines útnak szélén.
Magas törzsű fák kísérik,
Nyújtózkodnak fel az égig.
Napsugár őket öleli,
Arany fényében fürdeti.
Fény és árnyék játékában,
Váltakoznak színek, árnyak.
|
|
Rovatok: Vers Vérvörös a pincém bora,
Elbódít annak mámora.
Andalító félhomályban,
Égő gyertya lobogásban.
Iszogatom ízlelgetve,
Mintha babám csókja lenne.
Testem lelkem is átjárja,
A szerelem muzsikája.
Ha még egy pohárral iszom,
Elfelejtem minden gondom.
|
|
Rovatok: Vers A szívem nyugalomra lel,
Andalogva jő el az ősz.
Falevél hull le, az a jel,
Este a sötét hamar jön.
Ködfátyol harmatot gyöngyöz,
Sarki oszlopon lámpa ég.
Eb csavarog bokrok között,
Hazamenni nem akar még.
Gát melletti színes réten,
Virágok szirma bezárul,
|
|
Rovatok: Vers A természet látványa csodálatos, A parti fűzfa vízbe hajló lombja,
|
|
Rovatok: Vers Csodálkozik pici Ottó,
Hová lett a homokozó?
Falevelek sárgák barnák,
Gyönyörűen betakarták.
Háta mögött babakocsi,
Ide ült ő homokozni.
Mellette a játékai,
Szőrme Bodri, brumi Maci.
Bizony vége van a nyárnak,
Falevelek esnek, szállnak.
|
|
Rovatok: Vers Borikám! Tortádon a nyolcvanhármas,
Isten éltessen, élj nagy boldogságban!
Milyen jó hogy tudunk még levelezni,
Ma is tudunk még jó testvérek lenni.
Ó, mennyit dolgoztunk a két kezünkkel,
Sok tapasztalat gyűlt össze fejünkben.
A háború elött lettünk félárvák,
Te felnőttél a Birgés nagymamádnál.
|
|
Rovatok: Vers Megmondtam a kedvesemnek,
Tüntesd el a rossz kedvedet.
Fel is vidult a szépségem,
Körülöttünk őszi képek.
Határtalan boldogságunk,
A gesztenyés utat járjuk.
Sárga falevelek hullnak,
Mellettük a sínek futnak.
Majd több kilométer után,
Megállunk egy alagútnál.
|
|
Rovatok: Vers
Édes mostohám kedvelte a táncot,
|
|
Rovatok: Vers Felhők felett a hold kerek, -Testem elvitte a sorsom, Sírig kisért a szerelmed,
|
