Volt egyszer egy falu Jászboldogháza,
Tanyavilágában öt iskolája.
Akkor a tanulók hogyan is éltek,
Új nemzedék kérdi, erről regélek.
Azért szűntek meg a tanyák iskolák,
Árvízkár lett, majd közös gazdálkodás.
Búzaszemként szóródtunk a hazában,
Mások fészket leltek helyi utcában.
Akik a falut magunk mögött hagytuk,
Elszármazottként hazalátogattunk.
Vezetőnk bátor nő Veliczky Józsefné,
Kezdeményezte a csoportunk tervét.
Szerkesztésével és helyi szervekkel,
Íródott a könyv együtt sok lélekkel.
" Eltűnt iskoláinkra emlékezünk" c.
Könyvbe tanítók, diáksereg került..
Iskolák hűlt helyén épült emlékhely,
Feliratozva tanítók nevével.
A temetőben kopjafához jövünk,
Elhunytainktól fájón elköszönünk.
Közben változott az összetételünk,
Boldog Barátok BT. jelzi a nevünk.
Közénk a helyiek is jelentkeztek,
Így nőtt össze a múltunk a jelennel.
Adományaink egy szent célt szolgálva.
Több keresztet, szobrot kinn a határban,
Idő rágta foggal ette enyészet,
Új ruháikban eredeti szépek.
Hogyan is élt elődünk kinn a tanyán,
A sírból ha kiálltja sem halljuk már.
Gyermekük, unokájuk emlékezik,
A főszerkesztőnk nyomtatja kötteti.
"Nem múlhat el nyomtalanul".megjelent.
Folytatása folyamatos jelenet.
Könyve ez a jövő nemzedékének.
Hű a mi falunk ősi szelleméhez.
2021.11. 28.