Árnyas erdő lombja zöldben,
Benne bújik bagoly bölcsen.
Hogy őt senki meg ne lássa,
Mikor csukva szempillája.
Hogyne bújna mikor álmos,
Egész éjjel csak vadászott.
Vadászösztönét követve,
Áldozatát jól meg leste.
Odasurrant gyorsan lódult,
Puska nélkül is boldogult.
Megfosztotta álmaitól.,
Nem szabadult karmaitól.
Reggel jóllakva tér haza,
Napja így már lehet laza.
Lopva azért még figyel-ő,
Nehogy legyen következő.
Áldozata egy vércsének,
De a lombok oly sötétek.
Árnyékukkal is védenek.
Ő kerülhet ki győztesnek.
