Gerberák öblös vázában, 
sokáig szépek szobában,
délről jöttek erős génjük,
életerő a szépségük.

Ugyanilyen édesanyám,
tőlem kapta anyák napján.
Én meg tőle szeretetet,
amit soha el nem vesztek.

Mindig a szívemben hordom,
apránként többfelé osztom.
idővel azt vettem észre,
mindig új nő a helyére.

Mint kertben a gerberáknak,
ajándék édesanyámnak,
de most már én fogom kezét,
idő elvette erejét.

Szeretetet most is érzi,
unokák ezt megtetézik-
fáradt tekintete elszáll,
s újra  nyílnak a  gerberák.

2021.10.27.