A szőlőszüret vidám nap,
elég sokan vagyunk,
Három testvér és családja,
reggel ide tartunk.
 
Még a nap is mosolyt tükröz,
meleg sugarával,
Már gyűlnek a szőlőfürtök,
örülünk egymásnak.
 
Gyerekeink nagyobbacskák
ők is segítenek.
Közben mind el újságolják
velünk történteket.
 

Egyre hűvösebb a nyár végi este.
Éjjel a fákat ködfal szövi át,
Reggel a fűszálon páracsepp hintáz,
Így fest az őszhercegnő ecsettel.

Nappal napsugár szárítgatja fennen,
Így fokozza a színharmóniát,
Kiránduló csoport erre fel kiállt,
És falevelet, termést gyűjtenek.

Óvodában ebéd után,
tente Eti aludjál.
Óvónőd int nem hagy el,
sőt, dalával ébreszt fel.

Fényről szóló áriája,
nyitja fel majd a pilládat.
Zajtól mentes most a szoba,
álom szállt a kis alvókra.

Amikor majd felébrednek,
mézes vajas kenyér szelet,
Várja őket uzsonnára,
le ne csurogjon a máza.

Korán ébredő kikelet,
Hóvirága buzgón csenget.
Rügyet bont, virágzik a táj,
Gyönyörű vagy magyar hazám!

Az ősszel elvetett magvak,
Búzaföld zöldjében laknak.
Szőlő rügyez dombnak ormán,
Szeretlek szép Magyarország!

Gyárak buzgón üzemelnek,
Játszanak a kisgyerekek.
Diáksereg tanulni jár,
Okos fejből nincsen hiány.

Ó ti ötvenhatos ifjú harcosok,
 Kísért benneteket balsorsotok.
 Igazság fegyverével kezetekben,
 Lángoló szívvel utcaszegletben.
 
 A szabadságért hősként küzdöttetek,
 Kockakőre hullt lelkes szívetek.
 Igazság eszméit avar takarta,
 Évek múlva kikelt annak magja.
 
 Könnycsepptől ázik rátok emlékezve,

Az én hazám Magyarország,
Vár áll hegyeinknek ormán.
Elmeséli történelmünk,
Velük győztünk vagy elestünk.

Világháborúk idején,
Vérbe fagytunk harc mezején,
Csatlósként csak rohamoztunk,
Alattvaló ország voltunk.

És október huszonhárom,
Fiatalság mindenáron,
Életét is adta érte,
Hogy szabadság legyen végre.

Jánoshidi' fő utcában,
Nyomós kút fák árnyékában,
Gyerekkorom szép emléke, 
Hozza mit küld a föld mélye.

Ártézi víz jászföld kincse,
Boldog, boldogtalan vitte,
Zománcos vizes kupában,
Jutott az egész családnak.

Nagymama forgatja fejét,
keresi a szépet,
szereti az őszi termést,
miből mit készíthet.

Unokái már jól értik,
látszanak boldognak,
mikor egy-egy bábut készít,
s ajándékba hozhat.

Szalmatestű és tökfejű,
fia és az apja,
áldott jóságos a lelkük,
őket bemutatja.

Szellő szárnyán száll egy nő,
Meglátja,hogy lent egy kő.
Rá is ült ő ott van ni,
Száját éppen nyitja ki.

Énekli hogy lá, ti, tá,
Az erdő visszhangzik rá.
A csermelynél nagy az ár.,
Szellő szárnyán halad át..

Lendülete kedvet ad,
Mondogatja ez meg az.
Repülne még tova de,
Hunyót keres az vagy te.

Tekintetünk találkozott,
Láng gyúlladt szemünkben.
Benne fénylő gyöngy csillogott,
Hittünk szerelmünkben.
 
Boldogan én anya lettem,
mire eljött az ősz.
szűz lelkű a drága gyermek,
Lelked mint kard az őr,
 
A csók végtelennek látszik,
Hisz a vér áramló,
Szerelmes szív nem hibázik,
sír csak a választó.
 

Nyár derekán a nap melege éget,
Sárga színűre festi a zöld rétet.
Szikkadt földön futnak a repedések,
Nyári gyümölcsök gyorsan be is érnek.
 
Gyerekkoromban én még köztük éltem,
Fáról szedtem tele lett a kötényem.
Arató körtét, nyári almát édest.
Örültem a földön termő dinnyének.
 
Abból csak egyet tudtam felemelni,

Díszkert készült az udvaron,
Halastó közepén,
Homok alján és a parton.
Halak ússzák medrét.

Víz a partnál olyan sekély,
Beültetve Bence,
lapulevéllel a fején,
csillog a két szeme.

Léleköröm száll szabadon,
a tengervíz habján.
Boldogság mosolya ragyog,
az ifjú hölgy arcán.

Elbűvölte őt a kékség,
fehér habos parttal.
Mediterrán párás kék fény,
repülő sirállyal.

Hullámokat fodrosítja,
a szellő, s őt nézi.
Fotós állványt beállítva,
pózolásra kéri.

A holnap mosolyának tavasza, 
Ez a bájos barna szemű Anna.
Simítja meggyfa virágzó ágát,
Szemében ég varázslatos ábránd.

Annyi szépség költözött szívébe,
Fellobban egy új élet reménye.
Ahogyan a virág illatozik,
A méheknek hada szorgoskodik.

/ Beépíteni:ÁR, EL, KEL, KIS, ÁLCA, ÁTOK, ELLA./

KIS ELLA szeretetben él,
Jelleme csendes és szerény.
Mindennap kora reggel KEL,
A köszönés nem marad EL.

A pult mögé áll kávét főz,
Illatos a kiömlő gőz.
Sok jó ember mind idejár,
Vírus miatt maradt az ÁR.

/ Beépíteni: MOZI, TENOR, DAL, ZORÁN,
MŰ,TÁR, ALÁ, HIÚ,TÁLAL /

Szabadtéri MOZI nyáron,
Szórakoztat zenés filmmel,
TENOR hangja messze szálló,
Szíve, lelke tele hittel.

Betét DAL mely ZORÁN álma,
MŰ zengése zengő - bongó,
Mit gitárral elénk TÁR ma,
Varázs ALÁ jut a dob szó.

Amikor egy arc átváltozó,
könnycseppre fűzi az érzelmet,
sírva, nevetve titkot hordoz,
melyet eltakar csukott szemmel.

Eső nélkül nincsen szivárvány,
elcsendesül a szív fájdalma,
érkezik egy új kedély váltás,
reményben cikáz gondolata.