Mesés tájon álom látvány,
Meredek hegy oldalánál,
Köd fátyolos völgynek mélye,
Túl már sejtelmesen kékes.
 
De a rejtelmes homályból,
Átsugárzik bűvös mámor.
Nem száll az rá semmi másra,
Szarvasbika agancsára.
 
Átlényegül erős teste,
Kékké válik lehelete.
Nem látja merre a párja,
Nagyokat bőg visszavárja.
 
Megtörik a tájnak csendje,
Visszhang száll messze bércekre,
Barangoló nőstény fülel,
Válaszolja nem tűnt még el.
 
Területük határszélén,
A selymes fű olyan élénk.
Jól esik a finom falat,
Legelészni még ott marad.
 
2022.04.05.