Távoli hegy mögül felbukkan a nap,
Ébreszti fényével az alvó tavat.
Párafátyolban a színek mosódnak,
Égi földi színek csodálatosak.

Apró vízcsipkék a fényben fehéren,
Villannak zöldek ébredő színével.
A két partot aranyhíd köti össze,
Benne égi jelenség tündökölve..

Eltűnt a gomolyfelhők sötétsége,
Elnyelte felkelő nap erős fénye.
Rőt vörösen a kék eget takarják.
A napkeltét így varázslatban tartják.

A természet nyugalma és békéje,
Most csak egy pillanat kiemelése.
De olyan jó mindezt látni  érezni,
Anyaföldünket becsülni, szeretni.

Hasonlóak vagyunk mint a természet,
Életünkben hol vihar van hol béke.
Mindkettőt kölcsönösen elviseljük.
Tettünket mindig emberül. végezzük.

2021.12.03.