k 11/15/22
Bíróné Marton V...
Sűrű erdőben nagyrészt vadak járnak,
Nem éget a napfény, vége a nyárnak.
Tarka a lombozat, nyúlik magasra,
Elszáradt gallyak meg hullnak alantra.
Csodás fényzuhatag árad a földre,
És párát szippantva vegyül a köddel.
Az avarral telt földben így éltetik
Aljnövényzet magvait, gyökereit.
|
k 11/15/22
Bíróné Marton V...
Édes gazdám hazavárlak,
Mindig is elkényeztettél.
Hű kutyusként rég szolgállak,
Tudom, nagyon megszerettél.
Gazdagságról álmodoztál,
Aranybányát emlegettél.
Hosszú útra vándoroltál,
Nekem itt maradt a remény.
Késő őszi délutánon
Itt ülök az útkanyarban.
|
h 11/07/22
Bíróné Marton V...
"Gondűző pipáját a tűzbe meríti,"
Szippant, s illatát egekig isteníti.
A mámora máris jó kedvre deríti
A nagyapát, ki szavait kerekíti.
Vadászkalandjait vidáman meséli,
A kemencepatkán melegedő nézi.
A szarvasagancsot, titkát ma megérti,
Hisz aranyérme, kupa, fénye kíséri.
|
h 11/07/22
Bíróné Marton V...
Balatonban nemrég,
szikrázó napfényben,
hűsöltek tömegével,
most a csendesség
vendég a stégen.
Napot árnyékolja
felhő fenn az égen,
a víztükörbe néz le,
hoz szép álmokat
az alvó szélnek.
2022. október 25.
Kínai versforma
|
szo 11/05/22
Bíróné Marton V...
" Az ébrenlét s álom között"
Mond az eszünk csütörtököt.
Hölgy az ágyán csak ücsörög,
Bambul, míg az óra csörög.
Odakinn már hajnal hasad,
Bíborszínű a pirkadat.
Fényében ragyog az ablak,
És a csodás női alak.
Fényben ülni üde érzés,
Kürtszó hozna megbékélést.
Azért bánatos e szépség,
Várja a jel érkezését.
|
p 10/28/22
Bíróné Marton V...
"Ott jár a jó kedv mókusa,"
ahol ehet ropogtatva,
hogy megteljen a pocakja,
többit gyűjti az odúba.
Bebújt már a rőt színekbe,
testén, fülén és a farkán,
selymes szőre rozsdabarnás,
hófehér az izmos melle.
Olyan gyorsan, mint a villám,
csapong, ugrál fáról-fára,
hol jár, szemünk nem is látja,
lomb mozgása mutat irányt.
|
p 10/28/22
Bíróné Marton V...
"És jó volt élni, mint ahogy soha, "
Tündér szállt erdei otthonunkba.
Szerelmet varázsolt számunkra,
Mely lángolva lett életünk sorsa.
Esti fényben sokszor sétát tettünk,
Őszi falevelek talpunk alatt.
Múló sorsukkal vívtak viadalt,
Kéz a kézben mentünk el felettük.
|
v 10/23/22
Bíróné Marton V...
"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak,"
Melegebb vidékre repült fecske, gólya,
Itt hagyott fészkeik a tavaszra várnak.
Mikorra visszatér hűséges lakója.
Itt maradt kertünkben több piciny madárka,
Rigó, cinke, veréb, kik az egész nyáron
Ágról ágra szálltak, repültek trillázva,
Hallgatnak hidegben, torkuk meg ne fázzon.
|
szo 10/22/22
Bíróné Marton V...
"Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,"
Beragyogja a szürke hétköznapokat.
Szeretetben, biztonságban neveld fel őt.
Istentől eredő jellemvonásokkal.
Mosolygós jókedv, ösztönös kíváncsiság,
Ismerkedés a környezettel, ha kérdez,
Válaszod megjegyzi, ezért arra vigyázz,
|
p 10/21/22
Bíróné Marton V...
Beutalót kaptam, jött a nyár, nyaraltam,
Almádiból szóltak, családom is hozzam.
Mikor megérkeztünk, bizony, sokan lettünk,
Átöltöztünk, ettünk, vízben hűsre leltünk.
Ismerkedtünk este, egy új dal kedvenc lett,
A tánca is tetszett, körtáncba lépkedve.
Egymás kezét fogvatáncunk volt a Zorba,
Dallamáról szólva, feszültséget oldja.
|
p 10/21/22
Bíróné Marton V...
"Itt születtem én ezen a tájon, "
jászok földjén most karom kitárom,
ölelem szívemmel volt otthonom,
emlék koppan sétáló botomon..
A nagy gödör maradt meg mellette,
áradáskor vizet mind elnyelte,
mikor Zagyva kilépett medréből,
védett minket az árvízveszélytől.
|
k 10/18/22
Bíróné Marton V...
Örökké szeresd
Békés lélekkel
születik minden gyerek,
örökké szeresd.
Együtt
Szívek és lelkek
boldogsága egyszerre
békét teremtett.
Kézfogás
Szép jellemvonás
a baráti kézfogás,
lélek megbocsájt.
.A három B
Barátok, család,
Békésen él valahány,
Boldog lesz hazánk.
|
cs 10/13/22
Bíróné Marton V...
Kanyargós a Pilisi hegy völgye,
ózondús, szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.
"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz,"
hasadva ajtót nyit burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.
|
v 10/09/22
Bíróné Marton V...
"Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
jó kedve van az egész világnak."
Bármilyen is az emberek sorsa,
dalolnak a szép muzsikaszóra.
Gyorsabb után hallgatós a nóta,
könnyek hullnak, szomorú a strófa,
ha boldogok sírnak örömükben,
húrok hangja rezdül a lelkükben.
|
v 10/09/22
Bíróné Marton V...
"Itt az ősz! Itt az ősz,
Szőlőhegyen jár a csősz."
Madarak csapata
Odaszáll az illatra.
Riasztó lövésre
Felszállnak a kék égre.
Az égi utakon
repülhetnek szabadon.
Szüretelők dala
Száll szerte domboldalra.
Puttonyok megtelnek
És friss mustot préselnek.
|
cs 10/06/22
Bíróné Marton V...
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,"
A napfényben simulnak egymás szirmához.
Mintha a kert egy nagy virágcsokor lenne,
Hortenziák szíve illatozik benne.
A tarka színek melengetik szívünket,
Tücsökzene mámorító a lelkünknek.
Érzések húrjain ül a táj szépsége,
Nem is gondolunk még a jéghideg télre.
|
k 10/04/22
Bíróné Marton V...
Mi szívünknek szeretet, lelkünknek virág,
Ki ezekkel élhet, annak szép a világ.
Édes otthonunk, ha mindkettőt megadja,
Szeretteink ölelnek, s virágot adnak.
Szívszeretet lángja lobog fel az égig,
Kertünknek virága lelkünkben él végig.
Mely kívül-belül mindenkit széppé tehet,
Kiskertet gondozó rossz ember nem lehet.
|
k 10/04/22
Bíróné Marton V...
Lelkünk élete végtelen,
a családunknál kódolva,
úgy gondolom, nem véletlen,
kiknek mása az unoka.
Vigyázzunk tehát lelkünkre,
létünk nagyon ne szennyezze.
Fehér legyen annak tükre,
mint virágszirmok levele.
Napjainkban ez nem könnyű,
az egész világ nagy gondban,
mindenki csak annak örül,
ha család, rokon mind jól van.
|
h 10/03/22
Bíróné Marton V...
"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép mint mindig énnekem."
Palástját magára húzva,
Árnyékol a fényeken.
Észrevétlen lopakodva
Este a ködszitával.
Párát hint a falombokra,
Fátyla alszik a tájban.
A harmatcseppek csillognak
Reggel a fénysugárban.
Színes, tarka ruhát hordnak
A fák, bokrok, fűszálak.
|
v 10/02/22
Bíróné Marton V...
Érezted már az őszi napsütést,
mikor az langy melegen simogat,
szívedből édes éles rezdülés
pengeti meg a lélekhúrodat.
"Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lágy zene, hol vészes szenvedély,"
s jókedvű játékos varázslatként,
sok falevél forogva hull feléd.
|