Mesés tájon álom látvány,
Meredek hegy oldalánál,
Köd fátyolos völgynek mélye,
Túl már sejtelmesen kékes.
 
De a rejtelmes homályból,
Átsugárzik bűvös mámor.
Nem száll az rá semmi másra,
Szarvasbika agancsára.
 
Átlényegül erős teste,
Kékké válik lehelete.
Nem látja merre a párja,
Nagyokat bőg visszavárja.

A téli tájon fut a legvadabb ló,
Őrülten nyerít, vágtat ha hull a hó.
Lasszóval hiába kergeted loholsz,
Ha szemben jönnél téged is elsodor.

Alig látsz tőle hófelhők nyargalják,
Mindenhez a havat oda  tapasztják.
Az égi háborúnak ez  törvénye,
A környéknek megváltozik a.képe.

A mai ember nyitott elméjében,
Sok  információ. könnyen elférhet.
Rádió, televízió, internet,
Hozza a sok jó-rossz vegyes híreket.

Jelentőségük bennünk lecsapódnak,
Rájövünk, hogy sokszor ellentmondóak.
Lehet az egy kutatási eredmény,
Vagy életünkről alkotott vélemény.

V-an bolygó bőven  az űrben,
Í-lyen mint a földünk nincsen.
Z-öldel a sok növényzettől,
A-mikor a tavasz eljön.
M-esés gazdag állatvilág.
I-de-oda mozgó világ.
N-agyon élő szép helye ez.
D-olgos békés embereknek.
E-lég sok az élet titka,
N-agy részt víz ennek alapja.
Ü-gyes okos ember tudja
N-ap, levegő is életünk

Holdvilág a csendes éjben,
Vízben csillog ezüst fénnyel.
Elvarázsolja a tájat,
A vízparti kősziklákat.
Víztől sima fehér színnel,
álomszépek a holdfényben.

2022.03.29.

Szívem lelkem énekeli,
szerelmesnek de jó lenni,
gyere velem kicsi Lujza,
üljünk fel a gyorsvasútra.

Oly  fényes lesz a mi utunk,
mint a sínpár amin futunk,
utazunk a zöld erdőbe,
onnan meg a végtelenbe.

Gyere kedves ülj ölembe,
halld mit súgok a füledbe,
elbűvöltél a mindenit,
úgy szeretlek mint még senkit.

Harangoznak délre ebéd idejére,
Édesapa anya osztja az ebédet.
Mosoly ül az arcokon, mindenki vidám,
Neki szánt falatért nyújtja kezét kislány

A nagylány már segít, hozza a süteményt,
Öcsi nyugodtan vár jut neki is elég.
Régi életkép tán Petőfi korából,
Mikor szobában éltek egyes jószágok.

Drága édesanyám mindig azt mondta,
Ahányszor éjjel meglátta a holdat,
Bűvös érzést keltve hívta magához,
Gyertyával ment boltíves ablakához.
 
Kinyitotta és ámulva azt nézte,
Amint huncutul kacsingat feléje.
Nem volt holdkóros de mégis vonzotta,
Mert szeretett álmait felfokozta.
 
Lent meglátta a tenger csendes vizét,

Az emberiség nem tanul a múltból,
Végleg lemondani a háborúról.
Pedig kik két világháborút éltek,
A népnek békés életet ígértek.

Nem volt elég a háborút átélni,
Az országot fel kellett építeni.
A népnek fejlődést biztosítani,
Ehhez új nemzedéket tanítani.

Gyerek és az ifjú korom,
retroként magammal hordom.
Kossuth-Petőfi rádió,
tetején a lemezjátszó.
Napközben ha dúdolgatok,
sorakoznak retro dalok
nem is gondolkodom rajta,
a lelkem magától adja.
Bezzeg a dalnak szövege,
már nehezen jut eszembe.
első táncdal fesztiváltól,
megtanultam valahány volt.

Halló, halló itt a tavasz,
Pezsdül az élet fű fakad.
Fütyül  rigó, ugrál  veréb.
Tücsök koma nótát zenél.
  
Hóvirágok erdő szélén,
Kinyílottak a napfénynél.
Vadnyulacska felfedezi,
Kóstolgatja meg is eszi.

 A tavasz első virága,
Vitaminnal jól táplálja.
Szükség van erős lábakra,
Ha üldöző vad futtatja.

Mikor szemed rám ragyogott,
mint lelked tükre megfogott.
ez már érzelmi kapcsolat,
amikor jött  egy gondolat.

Gondolat ölelte szívem,
és forrón fellángolt híven,
a hűséges párod lettem,
egymásé a szerelemben.

Hosszú évtizedek múlva,
visszagondolva a múltra.
jó Istennek hálát adok,
hogy ő téged nekem adott.

Messze már a régi emlék,
Mégis hozza minden percét.
Mikor jó apám és anyám.
Folyosón állva vártak rám.

Írtam majd vonatra ülök,
Ők várták a vonat füttyöt.
Szobában már megterítve,
Tyúkhúsleves arany színnel.

Ízével a rántott far-hát,
Illatával a kelt kalács.
Benne van a szívük lelkük,
Vágy, hogy egymást megöleljük.

Felcsillan a szemem jó a kedvem, 
kék virágot festek, különlegest,
szárnyal  az ihletet adó lelkem,
ábrándozik a virágos kertben.

Öt unokám virágok közt táncol,
Dani, Csabi, lelkemben a mámor,
Petra, Hanna Alizka a lányok,
a szép jövőt mind az ötben látom.