Sanyi és Éva városban nőttek fel, szerető családi légkörben. Mikor elhatározták, hogy közös életet kezdenek, közös terveket szőttek, amely szerint esküvőt tartanak Isten és ember előtt, annyira bíztak egymás tartós szerelmében, szeretetében, hűségében.
Sanyi így szólt szüleihez :
- Ne is tartsunk nagy lakodalmat édesapám, csak szerény esküvőt, a lakodalom költségeit inkább nászajándéknak kérjük, mert közös lakásra takarékoskodunk.
Éva is így szólt szüleihez :
- Drága édesanyám, megelégszem a menyasszonyi ruhám költségeivel, minden vágyam egy gyönyörű fátyolos menyasszonyi ruha, hisz az örök emlékként élteti szerelmünket. A nagy lakodalom helyett stafirungot kérek.
Mindkét család ezt örömmel jóváhagyta, hiszen több-kisebb testvérről is gondoskodtak.
Sanyi nagybátyja meghívta őket, hogy náluk lakjanak, míg saját lakáshoz nem jutnak.
Szép gesztus volt tőle, fizetségül megértést, szeretetet kapott tőlük.
A két fiatal a kezdő fizetésükből és túlórázásból összegyűjtött annyi pénzt, hogy bizonyos alapösszeg befizetésével lakáshoz juthassanak.
Utána havonta törlesztettek. Nagyon boldogok voltak.
- Nem baj, ha hiányos még a berendezés, azt apránként is beszerezzük - mondta Éva.
- Látod, kedvesem, jó, hogy együtt terveztünk. - válaszolta Sanyi.
Előre megtervezték, hogy több közös gyermeket szeretnének vállalni, most itt az ideje. Született is hamarosan egy kisfiú.

2021. augusztus 8.