Ó, azok a vidám gyerekkori évek, vetületei a tanyasi életnek! Az idő múlása ugyan homálypöttyöket festett rá, de a nagy benyomások itt vannak ma is az elmémben. A két véglet, vagy nagy boldogság, vagy a nagy szomorúság, vagy a kettő együtt. A kettős élmények közé tartozik a disznóvágás.
Hajnali fél ötkor ébredt az egész család, majd a felnőttek egy-egy kupica pálinkával koccintva adtak erőt egymásnak és védelmet a nagy hideg ellen.
- Isten, Isten, egészségünkre! - hallottam, és kivonultak a tágas udvarra. Mi, kisgyerekek, benn maradtunk. Sajnáltuk a hízott kocát, hogy ne halljuk a visítást a dunyha alá bújva, fülünkre rászorítottuk és mozdulatlanul feküdtünk. Csak akkor mozdultunk meg, amikor édesanyám kitakart bennünket.
- Jól van gyerekek, most már kijöhettek ti is! - és megölelt, puszit adott. Megkönnyebbülve, hogy túl vagyunk a nehezén, jó melegen felöltözve, kíváncsian léptünk ki az ajtón. A férfiak hatalmas tűzlángokkal pörkölték a kocát villával a kezükben. Először az egyik, majd a másik oldalára fordítva. Még ma is látom a lángokat, és hallom a tűz ropogását. Apu már előző nap felkészített bennünket arra, hogy mi is tudunk segíteni kis tűz égetésével.
Mikor mindkét oldalon, hátán, hasán, fején megpörkölték, akkor átvitték a lángot egy kisebb tűz égetéséhez. Hol villával, hol gereblyével megraktuk, igazítottuk, hogy ne terjedjen tovább.
A férfiak egy deszkára fordították a kocát, meleg vízzel megmosták, lehetett látni, hol kell még pörkölni és a kis tüzünktől elvitt csóvával sikerült eltüntetni az összes disznószőrt. Apu levágott egy darabkát a füléből, farkából, ha nem eléggé pirult, akkor még pirított rajta, lemosta, eloltottuk a kis lángot és kóstoltuk a fülét-farkát. Kaparóval tisztították teljesen tisztára a bőrt és a körmöket.
- No, eddig elkészültünk, jöhet a reggeli! - szólalt meg apu elégedetten. Hagymával kevert sült vért reggeliztünk teával. A disznó feldarabolását végignéztük. Először a bélrendszert emelték ki, majd anyu és a legnagyobb lánytestvéreim először a vastag, majd a vékony bélrendszert ürítették ki, kiforgatták és fertőtlenítették, többször is ismételve. Ecet, fokhagyma szagtalanította.
A férfiak nagy teknőbe rakták két oldalra az oldalszalonnákat, a négy sonkát, fejet, oldalbordákat. Sós lében állt két hétig, majd megfüstölték. Így nyárig is elállt a kamrában felakasztva. A disznó belső részeit abáltuk üstben, mi tüzeltünk alá hasábfával. A kolbászba való húst feldarabolták, ledarálták és megfűszerezte anyukám, mert ehhez ő értett a legjobban. A füstölt kolbász ízét még máig is a számban érzem, a köménymagot egészben tette bele. Az abált belső szervek és rizs a májas hurkába, a véres hurka összetételére nem emlékszem pontosan. Készült disznósajt is, amit lepréseltek, azt is nagyon szerettem.
A fűszereket már előző nap kikészítették anyukámék egy nagy tálcára. A kolbász-, és hurkatöltéshez több ember kellett. Ugyanakkor a zsír kisütése is elkezdődött, folytattuk a tüzelést. Készült a hasi szalonnából abálva paprikás szalonna is. Közben a konyhában elkészült a pecsenyeleves, anyukám minden disznóölés napján ezt főzte ebédre. Arra is volt példa, hogy estére hájas tésztából édes és sós sütemény is sült. A bélzsírból anyukám a következő napokban háziszappant főzött ki.
Azóta sokat fejlődött a technika, újabb és újabb háztartási eszközök már elektromos kivitelezésben szolgálják, könnyítik a levágott állatok húsának feldolgozását. A magyar szokásokat, ízeket megőrizve, a mi kis lángjaink naggyá lobbantak.
2023. december 9.
