Elérkezett a nagybetűs szeptember elseje, a tanévnyitó. Az iskola udvarán gyülekeznek a szülők, a gyerekek és a tantestület. Párosával sorakoznak a gyerekek osztályfőnökkel az élen. Az első osztályosok oszlopában második pár Eszti és Laura. Szorosan fogják egymás kezét, így éreztetik, hogy ők összetartoznak. Közben egymásra mosolyognak.
- De csinos vagy - mondja Eszti.
- Akárcsak te - válaszol Laura, és mindketten anyukájukra néznek, akinek köszönhetik a szép ruhát, cipőt, iskolatáskát, benne a könyveket, füzeteket, tolltartót és minden felszerelést. Na persze az apukának is, akik az anyukák mögött állnak. A két anyuka is boldogan mosolyog egymásra, örülnek hogy gyermekeik ragaszkodnak egymáshoz.
- Milyen jó, hogy egy óvodába jártak, sokszor játszottak együtt, összeszoktak - szólalt meg Eszti édesanyja, és integettek a két kislány felé.
- Bizony, olyan jó érzés volt hallani, amikor otthon elmondta, hogy a körjátékban Eszti őt választotta párjának - felelte Laura anyukája.
A Magyar Himnusz elhangzása után az igazgató néni szeretettel köszöntötte az ünneplő közösséget, tájékoztatást tartott az iskola tanrendjéről, a pedagógusok hivatásáról, akik minden tudásukkal biztosítják a gyermekek fejlődését a szülőkkel karöltve, hiszen az otthoni tanulást nekik kell ellenőrizni, segíteni. A két kislány egymás társaságát élvezve jutott el az általános iskola befejezéséig. Amikor vége lett a mindennapos találkozásnak, Eszter pedagógusnak, Laura kereskedőnek tanult két különböző városban. Azonban iskolaszünetben itthon találkoztak mindennap és elmesélték iskolai élményeiket.
Mindketten megállapították, hogy az új iskolai barátok is aranyosak, de a kettőjüké a legjobb. Mennyi közös óvodai, iskolai kaland, baráti, bizalmas titok van már a tarsolyukban. A kamaszkor idején elmentek egy nagy szabadtéri rendezvényre. Az előadás után sétáltak a bódék előtt, nézegették, mit vegyenek maguknak és szüleiknek emlékül.
- Nézd, két fiú kísér bennünket - szólt Laura.
- Biztos ismerkedni akarnak - mondta jóleső érzéssel Eszter.
- Menjünk el innen a térre, ha oda is jönnek utánunk, és megszólítanak, akkor szóba állunk velük, rendes fiúknak látszanak - és a két lány nem feltűnően szemrevételezte őket. - Ha választani kell én a barnát választom - mondta Eszter.
- Jó, nekem a szőke tetszik jobban, ő magasabb is.
Tervük sikerült, létrejött az ismerkedés pillanata. Kölcsönösen bemutatkoztak, de a fiúk pont fordítva választottak és kettesével vidáman beszélgetve sétáltak. Mikor elváltak egymástól, megígérték, hogy majd leveleznek.
Mikor magukra maradtak, mindketten úgy döntöttek, hogy a levélben szakítanak a fiúkkal. Hazaérve elmesélték kalandjukat, döntésükért dicséretet kaptak szüleiktől. Madarat tolláról, embert barátjáról - állapították meg megnyugodva. Iskoláikat befejezve Laura a helyi vasboltban kapott állást, és egy helyi fiú felesége lett, itt dolgozott nyugdíjas koráig.
Eszter egy másik városban töltötte le pedagógiai pályafutását, de minden nyári szabadság idején otthon találkoznak, eleinte a szülőknél, a szülők halála után a temetőben, Mindenszentek napján, mindenkor a gyerekkori, tiszta, önzetlen baráti szeretet érzésével.
2021. április 10.
