Itt, ahol születtem, anyám bölcsőm ringatá, 
Mátrától délre, a Jászságban, a Zagyva partján, 
Fekete lösz talaja legjobb a világon, 
Itt terem a búza és a délibábhullámok. 
 
Piros pipacsok és a búzavirág kékje, 
A fehér margaréták, az illatos repcével. 
A Duna-Tisza között és a Tiszántúlon, 
Nagy és Kiskunságra sík tájon megyünk az úton. .

Félhomályban ülök fény-árnyék között,
Fekete-fehér színek árnyékában,
Mikor egy fény villan a vállam fölött,
Érzem, hogy belőle melegség árad.

Épp mikor az unokámra gondoltam,
Drága kincsem, oly távol vagy már tőlem,
Lelkeddel gondolatom viszonoztad,
És a lelked érintése így ölel.

Az óév már elfáradt,
az idő messze vitte,
az angyalok dunyhája
fel is melegítette.
Az újév gyors léptekkel,
amikor megérkezik,
már fenn a kék egekben
fényjátékok övezik.
A pezsgős dugó durran,
gyöngybuborék a nedű,
szerpentinek ránk hullnak
és mámorosak lettünk.
"Tiszta szívből kívánom",
legyen boldog az évünk,

"Ballag már az esztendő"
hátán hordott sok terhet,
soha sem volt egyenlő,
hol több, hol kevesebb lett.
Félre most a gondokkal,,
hagyjuk messze mögöttünk.
étellel, italokkal
óévtől elköszönünk.
Dalolja a strófáját,
a hangját rezegteti,
hegedű száraz fáján
a húrokat pengeti.
Az asztal megterítve,
ünnepi a vacsora,

Karácsonyi ajándékot kaptam,
Kíváncsi vagyok, nagy az izgalom,
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,"
Máris nyitom a dobozt, mely arany.

De könnyű, fehér papír mit takar?
Ahogyan nyitom, egy hang megszólal,
Hallgasd friss karácsonyi dalomat,
Meglepetés öröme e dallam

Mátrában jár a decemberi mese,
Fenyőfák csúcsai néznek az égre.
"Az élet egyre mélyebb erdejében
Turistapár kulcsosházat keresett.

Tiszta égnek telihold a lakója,
Jéghideg fényével csak fagyot adott.
Hószikrás fenyőkbe beleharapott.
Göncölszekér csillagkép varázslója.

Jönnek a sorsvonatok,
"tudom, hogy merre mennek" 
itt dolgozom, itt lakom,
túl a zajt fogó falon.

Város végén állomás,
betonsziget középen,
itt van a várakozás
a nyári napsütésben.

Bárhová is utazok,
lehet, jobban is élek,
de bármerre is vagyok,
csak egyszer hazatérjek.

A tó felett fekete felhők állnak,
"A mélyben néma hallgató világok"
Felhők közül a hold csak kukucskálhat,
Horizont az alkonyban még világos.

Fényének csodálatos színhatása,
Tó tükrében csillog csendben,  mesésen.
Bíbor színe most fordul át lilába,
Hogy az estnek hajlékába beérjen.

A nyár éget, perzseli a földet,
A napsugár átfesti a zöldet.
A varázs-tó gyöngyöző tükrében
Rőt színek táncolnak esti fényben.

Megjelennek az éj vándorai,
Telihold, rajta felhők árnyai.
 A madarak fekete köntösben,
A Holdfényben vonulnak köröznek.

Mosolygott a földünk, 
takarója virág,
minden ember örült,
illatban a világ.
.
Véres lett a földünk,
ahol bomba robban,
ott most ember körül 
füstfelhő gomoly van.

Ott nincs virágözön
szeretet helyében,
energiák fölött,
hatalom van fényben.