Éjjel álmomban gyakran vándor vagyok,
Bátran megállok hegynek tetején,
Lejtőjén le, völgyből meg fel szárnyalok,
Karomat kitárva repülök én.
 
Lobog hosszú hajam, könnyű a lábam,
Mellettem pillangó, madár repül.
Erdők integetve néznek utánam,

Jaj, a szerelem elvette az eszem,
Pisti padtársam nagyon szerettem.
Óra szünetben átölelt karjával,
Mára átült, ezt teszi Zsuzsával.
 
Egyedül maradtam, nyuszikám gyere
Ezután már csak téged szeretlek.
Ölembe veszlek bújjunk is egymáshoz,
Érzem szapora szívdobbanásod.
 
Szürke bundácskád oly sima és meleg,

Megyek a sáros úton elhagyatva,
Nincs semmim, mit vihetnék magammal,
Mezítláb az élettől mit várhatok?
A nincstelenség érzése mardos.
 
Lehajtott fejemmel csak gyötör a kín,
Lépésem rossz emléktől szabadít.
Már lassan kitisztul zavaros agyam,
Mikor látom kettéválik utam.
 
Megállok, felnézek a magasságba,

Ha eljön a nyár, irány a Balaton,
Napfény csillan apró hullámokon.
Gyönyörű a fény és a víz játéka,
Fénylő víztükörnek nincs árnyéka.

 
Balatonban tiszta a víz,
Csákány - hegynek illata friss,
kényeztetik Csopakot,
benne a Csonka-tornyot.
 
Beköltözött két harang,
szépen zengő a hangja.
Isteni a küldetése,
újszülöttek köszöntése.
 
Írta: Bíró Antalné
 
2018. 10. 08.

Szívalak hiányzik a fa kérgéből,
Ez maradt veled vésett emlékből.
Nevünket ide karcoltuk melléje,
Nincs már ott,  az idő rég felélte.
 
Nem csoda, hisz diákok régen voltunk,
Gimi után másfelé vitt utunk.
Osztálytalálkozón itt újból várlak,
Szerelmünk felidézzük a fában.
 

2017.10.26.

Az idő kereke folyton csak forog,
Nyár után az ősz sok esőt hozott.
A hídon állok a folyó szélénél,
Felhőket kerget a viharos szél.
 
Parti fákról hull a vizes falevél,
Sötét örvény sodrásába beér.
Látom el is tűnnek örökre benne,
Bele esnék ez történne velem?
 
Merengek, ez rossz álom és rettegek,

Harmatos a hajnal, az ég színe kékes,
Felvillannak rajta az ébredő fények.

Gábor mondja, megyek veled,
Hogy érezzem közelséged.
Szívemnek öröm, boldogság.

Nézem, hogy a végtelen búzaföldnek,
Illata száll, színe aranysárga ,
Fehér pillangók táncolnak körözve ,
Pihenni a kalászokra szállnak.
 
A rég elmúlt évek jutnak eszembe,
Kézi erővel, küzdve arattunk,
Mindennapi kenyerünket így kellett,
Újabb termésig biztosítanunk.
 
Már hagyománnyá vált az országunkban,

Volt egy kislány Ronika,
nem járt még ő oviba,
szerette a játékokat,
de azok már oly unottak.

Ha mókust akarsz kilesni,
Parádfürdőre kell menni,
ablakából a szobádnak,

Bébi kacsák hápi - hápi,
láthatja ám őket bárki,
lap-topodon nézheted,
eladják, megveheted.