Hét évig éltem Budán az egyik Hattyú utcai ódon házban Laci bácsival. Mindketten özvegyek voltunk, mikor egymást megismerve megszerettük egymást. Boldogan éltünk. Családjaink is elfogadtak bennünket. Karácsony, húsvét, születésnapok családi ünnep volt, együtt ünnepeltünk velük. Neki már dédunokái is voltak. Türelemmel viselt, hosszú betegség után itt hagyott. Azóta nemcsak a férjem, hanem az ő sírjára is viszem az emlékezés virágait.
    Visszatérve az ódon ház állapotára, bizony a pincelejárata kopott, öreg lépcső, tele szeméttel, a zöld olaj lábazatának vakolata a nedvességtől lepotyogott. A majd negyven fokos hőségben viszont ide ültem le. Elgondolkodtam, mi legyen velem tovább.

   Egyedül nem jó már nekem élni. Az egyik lányom szívesen fogadott a vidéki házába. December másodikán az unokám szalagavatóján már együtt ünnepeltem velük, azóta is itt élek. Most szilveszterkor lányaim együtt szilvesztereztek párjaikkal egy szállodai bulin. .Az unokám barátaival a földszinti nappaliban bulizott. Jól érezték magukat.

   Éjfél előtt lementem én is, és virslit főztem. Éjfélkor meghallgattuk, énekeltük is a himnuszt, majd pezsgővel, annak habos buborékjával telt

poharakkal koccintottunk. Átélve a pillanat jelentőségét, meghatottan köszöntöttük egymást az új esztendőben, hosszú jókívánság lista kíséretében. Kint petárdák repültek a magasba, ezer színt szikrázva rajzoltak fénycsóvát a levegőben. Gyönyörű volt. Feljöttem a szobámba. Boldog voltam. Lányaim üzenetet küldtek az interneten:
   - BUÉK, anyu!
   - Nektek is - válaszoltam.
   Elszórakoztam a világhálón.

  Az új naptáramat elővettem. Tagja vagyok a helyi asszonykörnek. Kedden két órakor összeolvassuk a farsangkor előadandó egyfelvonásos színjátékot. Szerdán a helyi nyugdíjas klub irodalmi csoportjában próbáljuk a Petőfi Sándor emlékére készült előadásunkat.

  Egy hét múlva lesz az emlékműsor. Mindkét közösségben színes, változatos programok vannak minden évben. Így most is. Bizakodva nézek az esztendő elé, remélem, szeretetben, örömökben, nyugalomban, békében fogok élni a családommal, a falu közösségében.

  A világháló által kinyílt előttem a világ. A facebookon lévő családtagokkal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel tartom a kapcsolatot. Imádok internetezni. Több versíró csoportnak is tagja vagyok, szeretnék ott is aktív lenni. Tisztelem és szeretem csoporttársaimat, hiszen rokonlelkek vagyunk, szívünk tele van pozitív érzelemmel. Mindezek a tevékenységek elősegítik testem, lelkem " karbantartását."

  Hála és köszönet mindazoknak, akik ebben segítenek!!

 

2018. január 6.