Információ a Kunszentmártonban ideiglenesen működő óvónőképzésről.
Hagyományok c. oktatástörténetről szóló írásban olvastam, hogy Kunszentmártonban hagyomány volt a szakközépiskolák működtetése évszázadokon keresztül mindig a társadalmi igények szerint.
A II. világháború utáni időszakban jelent meg az óvónőképzés igényét látva Jenei József polgári iskolai tanár, aki előzőleg zenei pályán dolgozott hosszú éveken keresztül. Budapestről a Művelődési Minisztérium adott engedélyt és nevezte ki a Középfokú Óvónőképző igazgatójává. 1951 szeptemberétől egy nappali és egy esti / levelező/ tagozatot indított be gimnáziumban is tanító tanárokkal, akik közül egy párnak hegedülni is meg kellett tanulni, mivel kevés volt a zenetanár és kötelező hangszertanítás a hegedű volt a képzőben.
Ugyanilyen gondossággal szervezte meg a többi elméleti-gyakorlati tantárgy oktatási feltételeit is. A Jász-Nagykun Szolnok megye területéről érkeztek felvételre a diákok, akik sikeres alkalmassági vizsga után felvételt nyertek. A helybeliek és közellakók napi bejárók, a távollakók diákotthonban kaptak elhelyezést. A tanórákat a leányiskola egyik tantermében tartották.
Nőtt a társadalmi igény, óvodákat kellett nyitni, mert nőtt a munkába álló nők száma, ezért 1952-ben már két nappali tagozatos osztályt nyitottak.
1953-ban már csak egy osztály indult, amelynek tagja voltam én is, és a diákotthon lakója lettem.
Időközben felépült az új gimnázium épülete, beköltöztek a gimnazisták, és mi is egyik második emeleti terembe, az utolsó, harmadik évünkben.
Innen ballagtunk el, vettünk búcsút e szép Körösmenti várostól tele szép diákkori emlékkel.
Tablóképünkön a következő olvasható:
A KUNSZENTMÁRTONI ÓVÓNŐKÉPZŐ UTOLJÁRA VÉGZETT NÖVENDÉKEI
