Leülök a gong elé. Elcsendesedem.
Pihen az akarat, csitul az értelem.
Áhítat járja át mosolygó lényemet:
Köszönöm, Istenem, hogy Veled lehetek.

A kezem magától az ütő után nyúl.
Elmémre meghitten lágy fényfátyol borul.
Felcsendül a legelső, mámorító hang.
Lelkemet átjárja az égi szívharang.

A gong szíve megnyílik, s vele az enyém.
Már nem tudom, ki játszik, Ő dalol vagy én.
Időtlen pillanat árasztja sugarát.
A Végtelen tárja ki színes kapuját.

Együtt zengenek a Lét összes hangjai.
Egyszerre megnyílnak a Minden titkai.
Az Önvaló ünnepel fénylő otthonán -
Eggyé vált lélekcsepp s a csillagóceán.