Hosszúra nyúlnak a hűvös éjszakák,
Nehezen ébred a kedvetlen hajnal,
Suttogják titkaik a rőtbarna fák,
Reszketve kelnek a korai faggyal.

Arcomat mosom a felkelő fényben.
Erőtlen madárdal az ágak között
Álmosan harcol a közelgő téllel,
S szememre csöndes ködfátyol költözött…

Csak én vagyok ébren. Úgy szólít a szél.
Magányos sétámhoz lágy sanzont dalol.
Öleli léptem a sok színes levél,
Bús illatuk gyengéden belém karol.

Tudom, fent vársz rám, s én boldogan megyek.
Emlékem szétszórják őszi levelek