Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek,
|
Emlékek tüzében minden elég,
Te mégis fennmaradsz, mint menedék
|
Te és én, két külön világegyetem.
Megtettünk mindent, hogy a kettő egy legyen?
Nevettünk, bíztunk, dühöngtünk és sírtunk,
Szerelmes vagy vádló leveleket írtunk,
Százszor is feladtuk, s elkezdtük újra,
Mégsem jutottunk a határon túlra,
Amely világainkat elválasztja,
Ámbár képzeletünket elárasztja
|
szo 09/05/20
Toldi Ibolya
Olyan vagy, mint a Nap,
Rám csakis fényt sugárzol,
Ha feldúl bánat vagy harag,
|
szo 09/05/20
Toldi Ibolya
Ha nem ismersz sötétet,
Látod-e a fényt?
Ha nem tör meg az élet,
|
Mit tehet a lélek,
Ha a szív szomorú kődarab?
Ha az évek tovaszállnak
|
Szeretlek ősz, most is,
Ahogy fölém hajolsz
A tikkasztó nyár után,
|
A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt.
|
Konokul haladok a semmiben,
Köveket markolok a zsebemben...
|
A négy elem átszabta életem.
Veled a tűz érkezett féktelen,
|
Ha nem nézek az égre,
Olyan szürke minden.
Az anyag börtönében
|
sze 08/26/20
Toldi Ibolya
Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason.
Hosszú, borús-mély álomba szenderülve,
|
sze 08/26/20
Toldi Ibolya
Nélküled csak süllyedek, levonszol a mély
Az árnyak értem nyúlnak, átölel az éj
|
Szent Lőrinc éjjelén
Nagy álmok gyúlnak
Szent Lőrinc éjjelén
|
Fény dereng a sejtelmes felhők között.
Szívem sajogva vágyódik csendesen.
|
sze 08/05/20
Toldi Ibolya
Átölelt a szél,
S mint gyönge falevél,
Sodródtam szédülten,
|
Te vagy az élet,
A pont és a tér,
Tudatod ébred,
|
Izzik a tér
Szerelmes szavakat
Pirulva suttog
|
szo 07/11/20
Toldi Ibolya
Éjjel, ha felnézünk a bársony égre,
Nevetve hajolnak ránk a csillagok,
|
szo 07/11/20
Toldi Ibolya
Eső kopog
Vihar zokog
Fény és árnyék
|