A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt.

Konokul haladok a semmiben,
Köveket markolok a zsebemben...

A négy elem átszabta életem.
Veled a tűz érkezett féktelen,

Ha nem nézek az égre,
Olyan szürke minden.
Az anyag börtönében

Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason.
Hosszú, borús-mély álomba szenderülve,

Nélküled csak süllyedek, levonszol a mély
Az árnyak értem nyúlnak, átölel az éj

Szent Lőrinc éjjelén
Nagy álmok gyúlnak
Szent Lőrinc éjjelén

Fény dereng a sejtelmes felhők között.
Szívem sajogva vágyódik csendesen.

Átölelt a szél,
S mint gyönge falevél,
Sodródtam szédülten,

Te vagy az élet,
A pont és a tér,
Tudatod ébred,

Izzik a tér
Szerelmes szavakat
Pirulva suttog

Éjjel, ha felnézünk a bársony égre,
Nevetve hajolnak ránk a csillagok,

Eső kopog
Vihar zokog
Fény és árnyék

Vasárnap volt, épp Húsvét reggele,
Virágzó kertem élettel tele,

Kínzó kavalkád volt addig nyüzsgő életem,
S végre megállt az idő: te álltál előttem.

Csendes eső áztatja arcom,
Komor falak közt lépkedek,
Néma sóhajok ülnek vállamon,

Fekszem a fűben és bámulom az eget.
A felhők, mint gondolatok, jönnek és mennek.

Mennyi könny és féltett kincs, szenvedély,
Álmok s valóság, csalódás, remény,