Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek,
Pezsegve, vibrálva, s ámuló, részeg,
Szédülő, csodáló rabjukká tesznek
S én varázslatuktól megittasulva
Örömmel merülök bűvöletükbe,
Csipkerózsaként, ki álmát alussza,
Magáról békésen megfeledkezve
Gyönyörű, ahogy a táncoló fények
Sejtjeimbe villámlón berohannak,
Mint féktelen, cikázó ösztönlények,
Mámoros kedvükkel karjukba kapnak
Számukra nincsenek gátak, korlátok,
Sem idő, sem bűntudat, könny és halál,
Nem játszadoznak, mint hűtlen barátok -
Lét tiszta öröme, mi nyomukban jár
Gyönyörű, ahogy a hullámzó fények
Hódítva-bódítva körbeölelnek,
Sejtjeim általuk istenhez érnek,
Szabadul nyűtt maszkjából lélegzetem
Lehull a létezés nyomasztó súlya,
Mint átlátszó drágakő ragyog szemem;
Szerelem ez, mitől eggyé lesz újra
E széthullni látszó világegyetem.
2020.09.19.