Hálás vagyok, hogy éppen itt születhettem,
Ölelő karodban Emberré lehettem,
E népnek tudását örökül kaphattam,
A szeretet hitéből táplálkozhattam.
Bármerre jártam, te mindig vártál haza.
Siettem, hívott az Otthon édes szava,
Te vagy a lelkemnek a végső menedék,
Hol véremmé váltak a régi népmesék;
Hol Nimród szíve megdobban a hegy alatt,
A Duna vize fodrozza a partokat,
Istenhez repül fel a Himnusz dallama,
S szíven talál Budapest csodás mosolya.
Őseim áldották szép, gazdag földedet,
S te bőségben tápláltad féltett gyermeked.
Rajtam most a sor, hogy téged megáldjalak,
Fogadd hát, édes hazám, imádságomat:
Magyarország! Légy boldog, áldott és szabad,
Szíveddel öleld át a szép Kárpátokat,
Őrizd meg a fényed a nehézségekben,
Találd meg a hajnalt az éj sötétjében!
Viharos sorsodat végleg csillapítsa
Bölcsesség és szeretet tiszta gyógyírja,
Békesség lengjen fenn a magyar lobogón,
Tisztesség szónokoljon minden dobogón!
Csillagszemeddel mutass igazságokra,
Sötétben járóknak légy táltos paripa,
Griffmadárként szárnyalj az ég követeként,
Találd meg szereped a mesék hőseként!
“Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok!"
Szép magyar hazámnak utat mutassatok!