Ha nem ismersz sötétet,
Látod-e a fényt?
Ha nem tör meg az élet,
Ismersz-e reményt?
Ha nem zuhansz le mélyre,
Nézel felfelé?
Ha nem tévedsz el kívül,
Fordulsz befelé?

Nézd meg, ami fáj: Mi hiányzik? Miért?
Egódnak az Igazság járatlan vidék.
Azt hiszed, hogy érted, ismered magad,
De felejtésed álma magával ragad.

Ne hagyd, hogy lehúzzon a szürke árnyék-lét,
A lelked akkor éled, ha világosba lép,
Elsodor a látszat, de a valóság a cél,
Már ismered a poklot, ideje, hogy élj!

Ha feltárul a lényeg, magadra találsz,
Kiárad az erő, mi napvilágra várt,
Az önzés volt az átok, mi fogságába zárt,
Vele félelem és kétség kéz a kézben járt.

Belőled indul ki mind, amire vágysz,
A szeretet az út, min otthonra találsz,
Ám ne kívülről várd a megváltó varázst,
Forrása légy annak, mit másoktól úgy vársz.

Önmagadba nézve igaz útra lépsz,
Sötétben is járhatsz, te hozol reményt,
Nem hiányzik semmi, nincs mit keresnél,
Minden pillantásod életről mesél.