A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt.
A legbelső szobájába beköltözködött,
Otthonára talált bent a várfalak mögött.

Aranyhaját gondtalanul összeborzolta,
Nevetése bíborfényét körbehordozta,
S csillagtekintetét, amint körbejártatta,
Sötét termek poros mélyét lángra gyújtotta.

Tűz felizzó dallamára táncolni kezdett,
Múlandó voltáról közben megfeledkezett.
A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Öröklétbe tágult és a szívemben maradt...