Szeretem az egyszerű csendet.
A békét, az ölelést. A kozmikus rendet,
A csillagok fényét, ha az égboltra nézek,
A virágon zümmögő tarka kis méhet… hisz’
Életről, lélekről, szívről mesélnek.

Szeretem a nagyszerű hangot.
Ha megpendítik ott fenn az isteni lantot,
S egy szív itt lenn hirtelen szerelemre ébred,
S egy tekintet ragyogva egy másikba réved… hisz’
Életről, lélekről, szívről mesélnek.

Szeretem a tiszta szándékot.
Az önzetlen, ráérős, kedves jóbarátot,
A bizalmat, nevetést, meghitt perceket,
Az örökre bevésett szép emlékeket… hisz’
Életről, lélekről, szívről mesélnek.

Szeretem a megtört látszatot.
A fájdalmat, könnyeket, önsajnálatot,
és magányt is vállaló kócos tükröket,
Az őszinte, igazi párbeszédeket… hisz’
Életről, lélekről, szívről mesélnek.