Voltam tűz, mely fellángolt az égig,
csillagok ereit perzseltem végig,
lettem hamu, mely a mélybe hullt,
hol az alvilág démona utánam nyúlt.

Föld alá döngölt és betemetett,
sötétbe fojtotta fénylelkemet -
de táplált a föld, ami magába zárt,
túléltem földrengést, ezer halált.

Emlékszem a tűzre, aki egykor voltam,
az isteni szikrát a szívemben hordtam,
Vagyok, aki vagyok, és nem adom fel -
még feltámad a láng, és égig emel!