Az élet nagyon tud fájni.
Néha halálosan.
Máskor az öröm az égig tud szállni,
és a létezés mámora határtalan.

A jó és a rossz folyton váltja egymást,
a kettősség súlya ránk zuhan,
ráncokat rajzol homlokunkra
az idő, miközben elsuhan.

Hol van hát menedék?
Merre a béke?
Az elemek táncának játéka vagyunk? -
Te és én EGYÜTT, mi hozzuk létre
békére találó, boldog Önmagunk.

Megszűnik a kétség, és válunk Egésszé,
az ellentétekből egység születik,
felderül az Ég felettünk és bennünk,
a tó medret kap, s már a föld sem szomjazik.