Mindennap ugyanaz szól a rádióban...
Feltörő gyomorsav szorítja mellkasod...
A stressz ma is beüt, mint a svájci óra,
Meglepni nem tud már, úgy megszoktad; hagyod.

Hagyod, hogy hadd vigyen idő szürke árja,
De odabent valami folyton felzokog,
Életért kiált a képzelet világa,
De túlüvölti hangját a megszokott robot.

Csapdába csalt lélek elcsigázva járja
Biztonságnak remélt, már megunt táncait -
Míg kész nem lesz kitörni, s új hitbe állva,
Végre ledönti önmaga korlátait!