Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Felső Tamás

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Az összetartozás asztala

Rovatok: 
Vers

Régen úgy szerettem, megéltük korát,
megültük rendesen a disznónak torát.

Nem rohant senki, körülülte az asztalt este a család.
Volt munka előtte bőven, de estére kicsit a nyüzsgés elcsendesült,
s az asztal is temérdek jóval megterült.

Az asszonyok is kicsit fellélegezhettek,
mikor már a népek az asztalnál a húslevesből szedtek.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A falu hangjai

Rovatok: 
Vers

Ülök a gangon,
egy kakas szól reggel elfojtott, rekedt hangon.
A tetőn galambpár kedvesen búg,
odébb rikácsol egy tyúk.

Valamikor még felnyerített egy ló,
vagy bőgött egy tehén, annak idején.
Ma már mást tartani nem lehet,
szinte csak macskát, s ebet.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Hó a szívben

Rovatok: 
Vers

November végi napfény simogatja arcodat,
távolban hallani, ahogy zakatol, s elhalad egy vonat.

Lassan távolodik, mint az ősz, mit majd a tél legyőz.
Itt öregedett meg mellettünk, hogy majd vele a fiatal télbe vesszünk.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Fekszem a fűben

Rovatok: 
Vers

Fekszem a fűben, oly gyönyörűben.
Ezer tücsök zenél, az égen elfér a tenyér.

A kékségben sok bárányfelhő henyél,
kaszálás után jól esik majd a jó bor, s friss kenyér.

Itt szöcske ugrik, amott pillangó repül, nem vagyok egyedül.
Körülöttem, mintha csak bókolnának, hajlongani látom a sok fűszálat.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Csak a szél beszél

Rovatok: 
Vers

Az erdőszélen, ha jársz,
még simogatja a nap a tájat,
de már ereje gyenge, bágyadt.

Messze szállt a nyár,
nyomában hűvös szellő jár.
Elhallgatott minden madár.

Rovatok: 
Vers

Ha belegondolsz, életünkben minden, s mi is, mindig találkozunk és búcsúzunk.

Találkozik hóhullás a kikelettel, édesanya az újszülött gyermekkel.
Búcsúzik tavasz a téltől,
mint nappal az éjtől.
Találkozik holdvilág a napsugárral, mint tavaszi szél a hóvirággal.
Búcsúzik az ősz a nyártól, jégvirág a lombhullástól.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Az erdő szelleme

Rovatok: 
Vers

Nyár végén, kora este az erdőt jártam,
mikor egy kidőlt fa mögül az erdőszélen
sok erdei állatot gyülekezni láttam.

Egy fura alak körül tömörültek,
volt, ki állt, voltak, kik a fűben ültek.

Úgy nézett ki, mint valami fából, ágból, falevélből tákolt,
rémisztő, furcsa szerzet.
Gondoltam magamban, na már csak ez kellett.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Ha szeretet lehetnék

Rovatok: 
Vers

Ha szeretet lehetnék.
Mindenkihez elmennék.

Folynék a szívekben, mint egy csörgedező patak, mely soha el nem apad.
Mindenki szívét átjárnám, jó mélyre belopnám magam,
csak egy kis helyet szoríts nekem odabent, ha van.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Tavasztündér

Rovatok: 
Vers

Még annak idején, gyerekfejjel.
Alig vártam ezt, hogy a négy fal kiereszt.
Hosszú volt a tél, ideje, hogy véget ér.

Elindultam, gondoltam, járok egyet, hogy egy kis kucsmagombát szedjek.
Utam egy tisztáson vitt oda, hol reméltem, valamit találok.
S egyszer csak mit látok!

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Unokahúgom (Detti emlékére)

Rovatok: 
Vers

Volt egy kis csaj Detti, kit úgy szeretek.
Mindig oly jóízűen nevetett, s én felnőttem ott veletek.

Ő is felnőtt, megházasodott.
Most már két ember lett Zolival, kiket úgy szeretek,
s velük lagzijukban is oly sokat nevetek.

Jött egy újabb kis csaj, Borci, nagyszülőknek legféltettebb kincse, az egyetlen unoka.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Életem a vízpart

Rovatok: 
Vers

A vízparton ülök, s annak tükrébe révülök.
Fentről figyel a hold,
csillagok ragyognak, elszenderülök.

Hallom, távol egy ponty ugrik,
amott a nád tövén harcsa rabol.
Szívem ott jár nálad, távol, valahol.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Falusi udvar

Rovatok: 
Vers

Gyermekkoromban volt akkora szerencsém,
otthagyva a várost, s Apát, Anyát.
Megélhettem, milyen egy igazi falusi udvar,
úgy képzeld el, mint egy tanyát.

Megismerhettem az ottani élet 
minden nehézségét, gyönyörét.
De szép is volt, mikor tömhettem
magamba a sok dödöllét.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Csak valaki jönne már

Rovatok: 
Vers

Egyedül hideg a napsugár,
csak valaki jönne már.
Üres a szoba, kong minden zuga,
csak valaki jönne már.
Kihalt a ház, benne egyedül a szél citeráz,
csak valaki jönne már.
A lépcsőn a magány léptei kopognak,
bennem az üres évek zokognak,
csak valaki jönne már.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Bemutatkozás

Rovatok: 
Blog

Szeretnék bemutatkozni és mindenkit köszönteni, mert úgy illik.

Egy bakonyi kis faluból, Noszlopról, a Somló hegy mellől származom. Innen hozom nagyapám, apám örökségeként az erdő, mező, állatok, madarak, a természet szeretetét, csodálatát.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Madarak

Rovatok: 
Vers

Mindig csodáltam őket.
Ahogy szelik a felhőket.
Repülnék én is, meg sem állnék,
míg a horizont tart, addig csak szállnék.

Mikor meghallom énekük, legszívesebben nem is lennék mással, csak velük.

Minden évszakban megvan a madarak sajátos varázsa.
A cinegék hangja hozza el a tavaszt, melenget a napsugár, bőrödön érzed azt.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Van egy kis falu

Rovatok: 
Vers

Van egy kis falu, mely szívemnek oly kedves.
Ha rá gondolok, szemem van, hogy könnytől nedves.

Az a táj mindig oly gyönyörű.
Hol fekszik oly szép az a vidék.
Szőlők, erdő, mezők ölelik át,
mint kisgyermek az édesanyát.

Ez a falu az én kis falum, Noszlop.
Mikor közeledek felé, az érzés kimondhatatlan, mit lelkemnek hoztok.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Túlvilág

Rovatok: 
Vers

Mikor elveszítünk valakit,
elképzeljük, milyen lehet odaát.
Átlépünk majd,
s hallhatjuk az angyalok dalát?

Mindig úgy képzeltem,
gyermekek játszanak mezőkön.
Mindenki mosolyog, réteken nyílik sok virág.
De vajon létezik ez a Túlvilág?

Rovatok: 
Vers

Egy szomorú tavaszi nap.
Életem, mint ég és föld, kettészakadt.
Akkor volt, hogy utoljára láthattalak.

Elmentél, messze vittek.
Hogy visszatérsz,
benne oly sokan hittek.
Köztük drága húgom, s én is, vártalak nagyon haza.
De nem jött más, csak egy fekete autó, s vele a gyász.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Valaki ment, s mégis maradt

Rovatok: 
Vers

Valaki messze ment, vissza se nézett.
Itt hagyott egyedül szenvedni téged.
Lábnyoma még ott maradt az udvaron,
mikor belelépett a sárba.
Amit majd elmos az eső,
s vele elmúlik lelked szomorúsága.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Odakint suttognak a fák

Rovatok: 
Vers

Odakint suttognak a fák.

Csak ülj le kicsit köztük,
s Te is meghallod
az erdő minden szavát.

Tavasszal azt suttogják,
mikor ébred a világ.
Nézd, mily szépen nyílik lábunknál a sok virág.

Nyáron is beszélnek majd madárszóval Neked,
ha nyitott szemmel
s füllel jársz, szépségük megleled.

Oldalak