Egy apró kéz,
mint a hajnal sugarának fénye,
nyújtja a csokrot,
s a másik a csokorért,
majd szívét adja cserébe.

A sárga virágok
olyanok, mint a nap szelíd mosolya,
s az anyai szemekben tükröződik e tiszta csoda.

Édesanya arca fényesen ragyog,
mint az ébredő rét hajnalban,
akár a fűszálak a harmatban.

A gyermek kacaja
lágy dallam, mi betölti a teret,
s temploma az örök szeretet.

A virágok illata,
mint egy emlék édes lehelete,
összeköti a múltat, jövőt,
s a lelkek rejtekhelye.

E pillanat örök,
mint sok csillag az éjben,
s szívük összefonódik
egy kedves ölelésben.

Ez a szép csokor nem csak virág,
hanem a léleknek tükre,
a szeretet himnusza,
mely ott száll kettejük közt örökre.

A gyermek édes mosolya olyan,
mint a napnak aranyló fénye,
egy életre beragyogja anyja világát
tiszta szívből jövő reménye.

TM