Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
  főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
  webadmin

Jelenlegi hely

Felső Tamás

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mikor már késő

Rovatok: 
Irodalom

   Az idő nem folyó, amely halkan sodorja napjaink tova, hanem egy kegyetlen szobrász, s mire észrevesszük munkáját, már kőbe véste a hiányt. Állunk a néma falak között, ahol a csendnek súlya van, mint a mázsás ólomnak, és a levegőben még ott vibrál egy el nem köszönt mozdulat, egy félbehagyott mondat fonákja.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A szeretet örök

Rovatok: 
Irodalom

   Lágy, aranyszínű fény szitált a város szűk utcáján, mintha maga az idő tartana fenséges szünetet. Ebben a megpihent pillanatban bontakozott ki az a csendes csoda, ahol két világ találkozott.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A tiszta fény hajnala

Rovatok: 
Vers

A szabadság, mint sziklába vésett ének,
mit a tavaszi szél hordoz az alvó völgyek felett.
Március a hajnala e tiszta fénynek,
melyben a rabság jégpáncélja megrepedt.

TM
Felső Tamás
Felső Tamás képe

Márciusi hajnal

Rovatok: 
Irodalom

   Március idusa nem egy dátum a naptárunkban, hanem a magyar lélek örök tavasza, amikor a történelem deres földjéből egyszerre bújt ki a szabadság hóvirága a forradalom bátor eszméjével.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Ünnepi ébredés

Rovatok: 
Vers

Március van, tavasz ébred,
sugarától minden éled.
Nemcsak a táj öltözik fel,
szívünk is most ünnepel.

Három szín a szívünk felett,
piros, fehér, zöld üzenet.
Piros az erő, bátrak vére,
fehér a béke tiszta fénye.
Zöld a remény, a sarjadó rét,
együtt adják szabadságunk örök hitét.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A tavasz csodája

Rovatok: 
Vers

Alvó völgyben megmoccan a csend,
az éjszaka fátyla terült a fákra lent.
A patak ezüstfogatként szalad,
talán még reggelig medrében is marad.
Mormolva súgja a part menti nádnak,
vége van már a jeges magánynak.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Rozsdás erek

Rovatok: 
Vers

Rozsdás erek a föld hátán,
kanyargó, néma vágányok,
nem tudni soha, melyik váltónál
érnek véget az álmok.

Az ég súlyos, mint a bánat,
fellegekből szőtt nehéz paplan,
de lent a porban, a sínek között,
ott lüktet valami egy mozdulatban.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A fény ígérete

Rovatok: 
Irodalom

   Az erdő mélyén, ahol a fák még a tél jeges ujjnyomát viselték törzsükön, a csend most nem nyugalom volt, hanem feszült várakozás. Ekkor érkezett meg ő.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A Nő

Rovatok: 
Napi idézetek

A világ szíve

A nő a világ szíve,
mely szeretetet dobog,
s a fénye,
mely a legsötétebb napon is felragyog.

Az élet forrása

Ti vagytok a folyó, mely halkan völgyet váj,
s a sivatagból is virágzó rétet fakaszt,
kezetek nyomán elcsitul minden, ami fáj,
s a tél fagyából ti hozzátok el a tavaszt.

TM

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Az ezerarcú fény (Nőnapra)

Rovatok: 
Vers

Nemcsak virág vagy, mi vázában pihen,
s nem halk suttogás az éj mélységeiben.
Te vagy a szikla, melyen megtörik az ár,
s a fészek melege, hova a lélek hazajár.
Olyan vagy, mint a tavaszi szél,
mely hol selymesen simít, hol harcba kél.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A csendes varázslat (Nőnapra)

Rovatok: 
Irodalom

   A nő nem csupán egy alak a világ színpadán, hanem maga egy láthatatlan erő, mint a gravitáció, mi rendben tartja a csillagokat a családi és emberi lét egén. Ha megállunk egy pillanatra március ébredő szelében, rájöhetünk, hogy a női lélek egy ezerarcú kert, ahol a tél zordsága után mindig akad egy bátor rügy, amely hinni mer a tavaszban.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Életünk vágányai

Rovatok: 
Irodalom

   Az idő rozsdamarta sínpárjai között fekszünk, mi ketten, te meg én. Ott, ahol a múlt és a jövő egyetlen, feszült pillanatban fonódik össze. Előttünk a láthatár nem a cél, hanem egy bizonytalan ígéret, amelyet a viharfelhők súlyos, ólomszürke függönye takar el a kíváncsi tekintetek elől.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Tavaszi fényünnep

Rovatok: 
Vers

A hegyek lábánál felenged a jég,
mint ébredő, kék óriás, nyújtózik az ég.
A patak ezüst kacajjal szalad,
átlép bátran mindenen, mi útjába akad.
A napfény, ahogy arany ujjával kotor,
feléled fű, fa s minden alvó bokor.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Az ébredő erdő

Rovatok: 
Vers

Hajnali ködből szőtte szürke tündérfátylát,
melyet a nap sugara arannyal éget el,
a madarak dala egy égi ezüstzápor,
s a harmatcsepp a fűről hűvös sóhajjal tűnik el.

TM

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A Nap arany ostora

Rovatok: 
Vers

Fuss tél, szaladj, nehogy itt maradj,
vásott gúnyád már végleg elszakad.
Láttam az erdőn, szemedben, hogy fél,
mert nyomodban lohol a tavaszi szél.

Nem úr a fagy sem a pataknak partján,
megtört a jég a vizeknek torkán.
Amerre lépsz, csak sár és barna folt,
s elolvad mind, mi tegnap fehér volt.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Fuss tél, szaladj!

Rovatok: 
Irodalom

   Fuss tél, szaladj, nehogy még itt maradj!

Rovatok: 
Mese

   A reggeli napfürdő után Brúnó és Sünkefe úgy döntöttek, hogy nem vesztegetik az időt, felfedezőútra indulnak Tündérvölgy mélyére, hogy megnézzék, mi változott, amíg ők az igazak álmát aludták.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A vén lemezjátszó

Rovatok: 
Irodalom

   A szoba sarkában, az ablakon túli rozsdás ősz ölelésében úgy pihen a vén lemezjátszó, mint egy megfáradt, bölcs krónikás. Fakerete az idő mély tónusait őrzi, erezetében ott futnak az elmúlt évtizedek láthatatlan évgyűrűi. Ő nem egy szerkezet, hanem egy időgép, amelynek minden porcikája a szüleim fiatalságától lüktetett.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Csak egy erdő volnék

Rovatok: 
Vers

Lágy pára kélne hajnalom küszöbén,
s szép zuzmóknak ágyán megpihenne a fény.
Nem lennék sötét, mélybe húzó vadon,
csak egy selymes ösvény minden vadlábnyomon.

Törzsem kérge lenne
a meleg, örök hűség,
s bennem oldódna fel minden keserűség.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Az erdő sóhajtása

Rovatok: 
Vers

Láva vagy eremben, mi gátakat éget el,
viharos éjjel, mi villámmal átölel.
Zúzmarás ágon a rügy halk dobbanása,
hajnali napfény, az erdő sóhajtása.

Folyó vagy, mi vágyakon áttörve
életem adta, mint eső a holt völgybe.

TM

Oldalak