Jelenlegi hely
A kikelet hírnökei
sze
04/20/22
Juhászné Bérces...
Vége a télnek,
éled az élet,
hirdeti fennen
téltemető,
földre terített
szőnyege hímzett
éteri csillag,
szívderítő.
Illata árad,
dísze a tájnak,
fényre felébredt
úgy hunyorog,
fél szeme csukva,
messzire bújna,
fénytelen élne,
ő a hunyor.
Kertben a nárcisz,
méheket ámít,
"friss, üde nektárt
ingyen adok",
lenge a leple,
tárva a kelyhe,
hajnali dértől
szinte vacog.
Fák rügye pattan,
lenn az avarban
ébred a kis sün,
étket keres,
földalagútban
indul a munka,
éber a vakond,
túrni se rest.
Ágon a bimbó,
szirma kacsintó,
csipkeruhája
szűzi fehér,
lágy, puha szellő,
szárnyakon eljő,
vágyakat ébreszt,
lélekig ér.
Őzike lépdel
tőzike réten,
bókol a szélben,
leng e harang,
légben a hangja,
érti, ki hallja,
dallama vallja,
itt a tavasz!
Parton a barka
fénylik a napra,
selymes ezüstje
gyöngysor özön,
vesszeje ringó,
rajta máringó,
énekel egyre,
élni öröm!
