Jelenlegi hely
Eszeveszett háború
v
03/06/22
Juhászné Bérces...
Didereg a hóvirág,
reszket a harangja,
menetel a hadsereg,
bakancs tapos rajta.
Dübörög a tank-sereg,
nyomul, öl, parancsra,
csikorog a lánctalpa,
nyög a föld alatta.
Menekül az ártatlan,
batyuja kezében,
odaveszett otthona,
romok alatt léte.
Feje felett süvít el
egy rakéta fénye,
szeme előtt vaksötét,
odalett reménye.
Lesz-e aki segíti,
kenyeret ad néki,
ereje az élethez
lesz-e vajon, kérdi.
Karon ül a gyermeke,
öleli a mackót,
neki ez a biztonság,
nyugalom és mankó.
Tavaszi lét csodája
tovarepült messze,
szeme tele könnyekkel,
halott hever szerte.
Ki felel e tettekért?
tehetetlen nézi,
eszeveszett hatalom
gőgjét meg nem érti.
