Álomra várva

Hosszúra nyúlt éjszakámon
messze szökött tőlem álmom.
Míg a jöttét visszavárom,
szárnyal gondolatvilágom.

Hozzád vezet, ó, jó Uram,
elpanaszolom a búmat,
meghallgatod, s ez a tudat
lecsillapít és megnyugtat.

Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.

Hatalmas szél kerekedett
hirtelen, majd szétterjedt,
és a házat betöltötték
fényességes lángnyelvek.

Mindenkire rászállottak,
ki e helyen összegyűlt,
Jézus Krisztus ígérete
ezennel beteljesült.

Albinoni: Adagio

Éltető szép emlék, léleksimogató,
Amikor felcsendül lágyan az Adagio.

Élet fonalából
szőtték szorgos kezek,
benne álom és vágy,
feszítő gond-hegyek.

Vasár- és ünnepnap
mily fennkölten hordta,
fáradt, öreg testét
bolyhába burkolta.

Szelíd, barna szeme
szinte alig látszott,
puha rojtok ringtak
hátán örömtáncot.

Gondolatok a Gyermeknap kapcsán

Mikor a kismadár kibújt a tojásból,
gyenge, tehetetlen, kit anyja istápol.
Pihe-puha fészek oltalmat ad néki,
minden külső bajtól biztonsággal védi.

Madármama, papa együtt nevelgeti,
ennivalót folyvást felváltva hord neki.
Anyja szárnya alatt vígan cseperedik,
nem számít, ha szél fúj, vagy ha eső esik.

Lépjél be, nézz körül, meglátod,
benne a gyógyulást találod.
Bármilyen nyavalya érkezik,
gyógyfűből ellenszer létezik.

Természet ringatta lágy ölén,
harmatcsepp takarót szőtt fölé.
Napfénnyel etette, táplálta,
csillagfény vigyázott álmára.

Zsibongnak a madarak
az alvó bokrok alatt.
Búcsúzik tőlük a tél,
lába nagy tócsába ér.

Selyem pázsit, tarka rét,
nyílik már a margarét`,
közte vadnyúl meglapul,
kicsi szíve ver vadul.

Róka Rudi üldözte,
ott lihegett mögötte.
Gondolt egyet a nyuszi,
így kell futni, nézd, Rudi!

Felvette a nyúlcipőt,
így nyert előnyt meg időt.
Teste megnyúlt, úgy futott,
árkon bokron túljutott.