Hosszúra nyúlt éjszakámon
messze szökött tőlem álmom.
Míg a jöttét visszavárom,
szárnyal gondolatvilágom.
Hozzád vezet ó, jó Uram,
elpanaszolom a búmat,
meghallgatod, s ez a tudat
lecsillapít és megnyugtat.
Hálát adok minden jóért,
ha lelkemhez kedves szó ért,
imát mondok a megholtért,
meg a hozzám tartozókért.
Végül kérlek, hogy megmutasd,
- ha homályos még a tudat -
számomra a helyes utat,
ami célom felé juttat.
Eközben a szökött álom
megtelepszik szempillámon,
tollam pihen kispárnámon,
mint gyöngyharmat zöld fűszálon.
