Szél szitál szorgosan, keze görcsbe rándul,
Sárga levéleső szálldogál a fárul`,
Avarszőnyeg puhán vigyázza a léptem,
Kőrengeteg között merre vagytok, kérdem?

Nyughelyetek őre, két szép smaragd tuja,
Látványát, termetét gőgös szomszéd unta.
Természetszerető nagyságos hivatal
Nem érti, sírok közt két tuja mit akar?

Pusztulniuk kellett villámgyors ütemben,
Híre jutott csupán, s dübörgött fülemben.
Szívem majd megszakadt, ömlöttek könnyeim,
Nem tudok pár percnél többet ott tölteni.

Nincs meghitt oltalom zöldek árnyékában,
Megnyugvásra eddig harminc évet vártam.
Tán megleltem volna, - már hiába minden,
Rideg keresztek közt nyugodalmam nincsen.

Maszkom rejti gyötrő, kínzó fájdalmamat,
Mindenszentek írja felül bánatomat.
Rideg ősz vad széllel száguldozik, kacag,
Szívemben jéggé vagy, s örökre ottmarad.