Jelenlegi hely
Időutazás a múltba
v
05/22/22
Juhászné Bérces...
Hófehér hosszú ház,
falucskának éke,
múlt század feledte
itt nekünk emlékbe.
Két apró ablaka
múltba visszaréved,
felidézi egykor
milyen volt az élet.
Tisztán látott mindent,
nem volt homály szemén,
minden lelket ismert,
házas volt vagy legény.
Pirkadattól estig
a fő utcát leste,
árgus szemmel meredt
a rögös úttestre.
Hajnalban a csorda
ballagott a rétre,
habos tejet kínált
estéről estére.
Kapával, kaszával
ment ki élt és mozgott,
a falu élete
hangyabolyként zsongott.
Ki-ki a földeken,
kapált szőlőhegyen,
tavasztól ősz végig
munka, mint a tenger!
Lovas szekér zaja
út göröngyén zörrent,
vágtattak a lovak,
ha az ostor csörrent.
Illatos szénával,
púposra pakolva,
érkeztek fáradtan,
ha jött a napnyugta.
Elpihent a jószág,
istállóban, ólban,
kutya a küszöbön,
juhok az akolban.
Búcsú napján aztán
minden kapu tárva,
elszármazott rokont,
híven hazavárta.
Mise után ízes
az ünnepi ebéd,
kortyolgatták hozzá
hegy frissítő levét.
Dugig telt a kocsma,
felhangzott a nóta,
ifjú leány, legény
perdült, táncát ropta.
Másnap aztán csendben
folyt tovább a munka,
kérges tenyerekkel,
napról napra újra.
