Sokszor mondják lerágott csont minden szó,
mellyel mi büszkén magyarságunkat
valljuk. Megalázottság örök tűz üszkén

miért kuporgunk? Álljunk fel védekezni!
Viharunk körme vájja ki szemét
ki lelkünket gyalázza, s ez az öröme.

Lénárdos haiku

Akadozok már. Nem csak a gép, a test is
visszaköszönget. A sok fénynyaláb
még gyönyörű, tűri a fáj-örömöket.

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.
Lénárdos haiku

Zsuzsa kedves!
Remélem megkaptad az ötödik verseskötetemet Címe  Az árnyék árnya.

Lénárdos haiku

Manzárdszobádba, amikor felfele mész,
látom lépteid, visszanézel még;
„Szép vagyok ugye”? kérded, s én: csodás, szent ég!

Nem őszi színek pompáznak. A fájdalom
a vér színei. A kibuggyanó
csepp, mely gyötrelmet takar árvíz idején.

Már nem hittünk, kevés volt a remény.
Négy hónap bolsevizmusában éltünk.
Az oláh ordított, minden az enyém!
A kettős gyilkolás csapolta vérünk.

Lénárdos haikufüzér

A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz.
A láthatóság, s az elképzelés
óriási világok határán, varázs.

 Lénárdos haiku

  Már nem így néz ki. A táj Malomvölgyi tó.
  Mindenségében, sok lett a dudva.
  Rejtett a kincse. Kívül semmi, kitudja. . . .

Elhangzott  a Péceli Történelmi Nemzeti Emlékparkban

Csíksomlyó, Pünkösd.
Trianon fájdalmában
szárnyal a kereszt.

Lénárdos haiku

  Elrepült. Nehéz, mintha ólomszárnyai
  földre lehúzná. Akaratában
  egy óriási küzdés: messze kerülni.

Lénárdos haiku
.
  A fény utat tört a falevelek között.
  Sugaraiból a fénynyalábok
  megsimogatták arcom apró mosolyát.

 Kapinya Ilona képkiállítására

Vád és nincs alku. Az Úr szenvedésében
benne vagy te is. Nem menekülhetsz.
Könny, kendő, Veronika, s a kereszt. Visszük.

A szépséged báj, mely ha adod, látható,
gyönyörködtető, örök életű.
Benned születik a kéj, csillag-ég erő.

Ha uralkodni akarsz a népen,
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.

A téma választott mindig engem.
Az átélés szabad formája
ott szalad akkor is, ha vádja
nem gáncsol, csak rossz a szerepem.