Most új mise van, sok lett a ministráns.
Hosszú az oltár, míg végigjárod.
Bor helyett színes víz az átváltozás,
népünk kereszten, feszítve látod.

Haynau október ötödikén írta
meg a tizenhárom halál' ítéletet.
Közülük előszőr agyonlőttek négyet,
Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.

Ajkad arcod ceruzája.
Rajzaid a nevetésed.
Ma ritkábban mosolyogsz már,
eltüntető munka ért el.

Lénárdos haiku
Ruzsa Magdi interjuja után

Lénárdos haiku

Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs

Látod, ott derül már. Hosszú nappalokat
küld nekünk az ég. Felépül a vár,
és lesz igazi tető a fejünk felett...

Sokszor mondják lerágott csont minden szó,
mellyel mi büszkén magyarságunkat
valljuk. Megalázottság örök tűz üszkén

miért kuporgunk? Álljunk fel védekezni!
Viharunk körme vájja ki szemét
ki lelkünket gyalázza, s ez az öröme.

Lénárdos haiku

Akadozok már. Nem csak a gép, a test is
visszaköszönget. A sok fénynyaláb
még gyönyörű, tűri a fáj-örömöket.

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.
Lénárdos haiku

Zsuzsa kedves!
Remélem megkaptad az ötödik verseskötetemet Címe  Az árnyék árnya.

Lénárdos haiku

Manzárdszobádba, amikor felfele mész,
látom lépteid, visszanézel még;
„Szép vagyok ugye”? kérded, s én: csodás, szent ég!

Nem őszi színek pompáznak. A fájdalom
a vér színei. A kibuggyanó
csepp, mely gyötrelmet takar árvíz idején.

Már nem hittünk, kevés volt a remény.
Négy hónap bolsevizmusában éltünk.
Az oláh ordított, minden az enyém!
A kettős gyilkolás csapolta vérünk.

Lénárdos haikufüzér

A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz.
A láthatóság, s az elképzelés
óriási világok határán, varázs.

 Lénárdos haiku

  Már nem így néz ki. A táj Malomvölgyi tó.
  Mindenségében, sok lett a dudva.
  Rejtett a kincse. Kívül semmi, kitudja. . . .

Elhangzott  a Péceli Történelmi Nemzeti Emlékparkban

Csíksomlyó, Pünkösd.
Trianon fájdalmában
szárnyal a kereszt.