Lénárdos haiku

Manzárdszobádba, amikor felfele mész,
látom lépteid, visszanézel még;
„Szép vagyok ugye”? kérded, s én: csodás, szent ég!

Az ahogy látlak most a képzeletemben
a valóságban átéltem mindig .
Mosoly lelkedet vajon, hol találom meg?

Egy kávét innék, Veled, ahol mondod majd.
A hullámvasút hullám tetején ,
hogy megmaradjak, látni talán már elég.