Pósa Ede festőművész kiállítására

Még zöldbársonyon fut, karikáyik az ősz.
Szélzsákot nyit, pödri az apró leveleket.
Hosszú poros az út a falu már alszik.
Most oson a nyárral az elfáradt meleg.

Ott ahol délután nevetett a nappal,
a házak falain most új árnyékvonalakkal
mozgó kisértetek lombos fát festenek,
vagy bokrot, míg a hold küldi a fényeket.

Keskeny útszakaszban torony mutat utat.
Keresztjén nem látni a fáradt gubbasztókat,
csak a hangjuk burrog, bent is meg-meghallják.
Asztalon terítő, rajta váza, virág.

Csodás csendéletek, mozdulatlan képek.
Kiragadottemlék-szolgák sorsuk magánya.
Bölcsességre tanít, a halk, csöndes, élet.
Játékos színekkel üzenete hála.
 

A kép Pósa Ede festménye