Már minden reggel ködtakarót rugdos lea kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál, az avarban még.

Hát ne hogy a macska ugasson, mert a kutya nem nyávog!

EGY POFONSZERŰ POFON, HA EGYSZERŰ, CSAK EGY POFON DE, HA EGYSZERŰ A POFONSZERŰ POFON, POFONEGYSZERŰ.

Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs

Igazi álarc rajtad, maga az arcod.
Ha kell mosolyban, vagy bújt könnyekkel,
de mindig mást mutogat, így születtél meg.

A haldokló nyár zöld színeit átfesti
a csípős hideg, s ág is didereg
leveleivel. Mesél a halott nyárról.

Egyedül, mindig egyedül. Mégis sokan,
s tán Ő is hiszi azt, ami már nincs,
hogy van. A szél kopogtat öreg ajtómon
 

Arany fodrokat
festett ruhád szélére
a lenyugvó nap.

Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény.
Varrd rá szoknyádat

Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.

575575

Ahogy mereszted szemed, a látvány feszít
s hallod a lépést, mögötted apróz
 jázmin lilákat s minden elakadt képét,

mely kirakatból kiragadt tükörképe
a képzeletnek. Mögötted senki.
Gondolatszabadulás. Új verítékek.

A fény megcsúszott, a színes leveleken.
Sok lett az árnyék Az éj hidegét
rálehelték a tegnap játszott parádék..

Mintha egy faág, rejtett bimbó bomlana
rajta s a meleg. mely még nem tavasz,
csak csalja, úgy vagyok én is csalfa, csalva!.

Csonthártya gyulladás van a fél arcomon a felső fogamtol. Holnap bontyák.

575575

A gondolat, ha megérint, tartsd lelkedben,
s ha szükséges lesz, vedd elő, Tiéd.
Fényleni fog, s nem botlasz meg a kövekben.

A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

.
A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

Összetartja könny, s Házsongári temető.
Kolozsvári ló. Ott vágtat Mátyás
egy helyben, s utolérik az évszázadok.

575575

Sokszor pár szóval az érintés, lehelet
csupán,.de nagyon kell egy vágyódó 
csók-szó, mely egy igenlő együtt-sóhajtás. .

Az öröm mindig  jótékony. Szomorúság
ha nincs. Haldoklik a fény, hogy hozzád
tartozom. Múlt lehelet Törött a sorsom.

575575

Ne menj még, maradj.  Add a mozdulatodat,
ölelésedet, melynek hiánya
hiába keresem, nincs nap, naponta.már.