Remegő ágak, szélverte le, levelek 
szállnak mindenütt, mindig máshová.
Pusztul a múlt, tavaszi fájdalom emlék,

s alsztik az élet az avar alatt.
Gravitáció, súly? Mágnesesebb
s nevetséges.  Mindenütt a hullo könycsepp.

Ha sírsz a lelked  mosdatja az arcodat.
Tisztulni kell. A borodat idd meg,
Őszinteséged arcát ráncolja multad.