A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint  a madárnak, messze repülnek,
S a kar együtt integet új élmény vágyat.

Szigligeti vár, romos kövei,
már régóta szeretnék elmesélni,
volt egyszer egy kék ruhásnő
ki sokáig titkolta, Ő a várkirálynő.

Tűzzománc képkiállításra

Vágy kötelékből képeid szerterepültek.
Új ecset, festék, keze nyúlt, színek csodáján.. ...
Mint csillagos égen, távoli fényszigetek
vászna, lobog ma, mint szélben, viharok után.

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.

Lénárdos haiku

De olyan jó, a gyerek, ha már labdázik
veled. A mosolyt tanítottam én,
mint Schubert dalát, lágyan. A lélek táncát

Tüttyölt Ratyli

Hozzávalók:

A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint a madárnak, messze repülnek,
S a kar együtt integet örök búcsúzást.

Eszményeidben éljél, ne mondj róla le
mert, ha elhagyod, az öregségben
utolérnek ráncaid, s úgy alszol, ébren

Ha hiányzik az önbizalmad,
testedet a föld, porba lehúzza
s a lelked szétesik, űzd a gondokat.

Lénárdos haiku

Mintha egy faág, rejtett bimbó bomlana
rajta s a meleg. mely még nem tavasz,
csak csalja, úgy vagyok én is csalfa, csalva!.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=cW2YhHAot6I

Csak lopva nézem képeidet. Vágyálom
minden gondolat. Talán esti dal,
vagy tegnapi szaladás? Könnyeket fakaszt.

Ha érinthetném érzékem valóságát
egy hű szívének lüktetésével,
melyre mindig vágytam én, hol találom meg?

 Öcsém feleségének halálára
/ Lénárdos haiku /

A kőtörmelék között kapaszkodó fa.
Már nincs hozzá út, csak kövek, kövek.
s a volt úton egy rozsdás, elhagyott kereszt.

Áldás és a béke nélkül nincsen évvége.
Sokan nem tudják, hogy a formaság
mögött lapul minden, a szeretet is.

Mindenkinek szeretettel boldog ünnepeket

/ Lénárdos haiku /

Szépséges arany, ostyatartó, szent kehely.
Az Úr mint kisded, öleli lelked,
mert most nyilt ki egy rózsa a szereteted.

Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.

A hit nagydolog, de nem elég, tenni kell!
bebizonyítva igazságunkat:
Nem a megaláztatás, egyenlőség kell!

A rengetegben Ábel. Bújik az árnyéka
fától a fáig. Oláh táncoltat.

Remegő ágak, szélverte le, levelek 
szállnak mindenütt, mindig máshová.
Pusztul a múlt, tavaszi fájdalom emlék,